Az önmagunkon végzendő munkáról szeretnék írni. Aki nem tudja mit is jelent ez, valószínű nem tudja a karantént sem lehetőségnek tekinteni.
Mitől gondolkodik valaki konstruktívan? Hogyan alakul ki a zárt elme, amelyik kijelenti magáról „én ilyen vagyok”? Ki engedi úgy megvizsgálni magát, hogy nem szégyenkezik a gondolatai miatt? (Amiket nagy valószínűséggel tettek előztek meg.)
Energetikai mintázat választ olyan szülőket akik a megfelelő keretet adják ahhoz a karmikus feladatokhoz ami miatt a földre érkeztünk. Persze akinek annyira a matériában ragadt a figyelme, hogy a lelkéről, a tágabb részről nem vesz tudomást, őt a legnehezebb elmozdítani… Nem is kell, a fejlődés belülről indul, a látszat az, hogy a világ összeesküdött ellene.
A valóság abban különbözik az álspiriezotól, hogy nem menekül el a szembenézések elől, amiket elsősorban a vérszerinti kapcsolataink mutatnak. Mit tanítottunk meg a gyermekeinknek, mennyire voltunk jelen az életükben akkor amikor a bevésődéseik meghatározták a személyiségeiket?
Sosem az okozza a traumát gyerekkorban amit a gyermekkel tett vagy nem tett a szülő, hanem az, hogy sosem lehetett erről beszélni senkivel.
Mivel legkevésbé kaptunk gyermekként figyelmes, tudatos szülőket, nagy az esély arra, hogy hibákat vétettünk mi magunk is. Mivel az önismeret az energetikai terünkben is elvégzi azt a változást ami ahhoz kell, hogy a gyerekeink bátran megfigyeljék magukban az őseik lenyomatait, eljön az idő mikor szembesítenek vele. Ezt akarja elkerülni a tekintélyelvű nevelés.
Tudom, hogy minden gyerek előbb tagadja le a saját érzéseit, fojtja le a tudatalattijába, semmint hogy a szüleit vádolná. Még akkor is mikor kifakadnak (kamasz gyerekek szüleitől hallom, hogy az összezártság kihoz olyat amitől az egész család pokolian érzi magát) lelkifurdalás gyötri őket utána. De a válságok mindig jelzések, egyéni és globális szinten is.
Nem a mostani az utolsó.
Ha valaki beszélgetni szeretne, tanácsot, segítséget kérni hívjon, jelentkezzen be bátran. Nem könnyű a feladat amivel meg kell küzdeni, de a tény feltárása nem lesz könnyebb az idővel, sőt! Olyan elhárító mechanizmus fejlődik ki, hogy szakember legyen a talpán aki a dolgok mögé láttatja a klienst.
Sokan olvasnak könyveket (fantasztikus jók vannak) de azt kell lássam, hogy nem vezetnek ki a csapdából, hisz a labirintust sem egymaga hozta létre az egyén. Hosszú az út attól hogy valaki még azt sem látja az elméje fogja odáig, hogy bátran változtat anélkül, hogy a „falhoz” érés szenvedést okozna.