Azért nem zsarolásnak hívom, mert a terror jobban érzékelteti milyen az, mikor a szeretetéhes szülő arra kényszeríti a gyerekét, találja ki, gondolkodjon azon, hogy lehetne kiengesztelni őt, milyenné változzék ehhez. Folyamatosan azon dolgozik a gyerek, hogy a szülői üzenet és tettei között létrejött feszültséget oldani próbálja.
Ebből merít energiát a szülő.
A gyerek közben teljesen kimerül, mert nőnie, tanulnia – feldolgoznia kell a világot amiben részt vesz, és így-úgy teljesítményt várnak az intézmények tőle.
Az iskolákban is többnyire érzéketlen robotok nevelik a gyerekeket, ha egyikük lelkes, együttérző az egy életre megváltoztatja a kisgyerek szemléletmódját a világról. Ilyen sokat jelent a pozitív, megértő közeg, akkor mikor a személyiség kialakul. Terápiás közegben begyógyulnak a sebek, olyan személyiséggé válunk, aki a traumái nélkül szabadon él. (Lélegzik.) Nem résztvevője többé a játszmáknak, amik csak kimerítik az erejét.