Mi, az úgynevezett felnőttek, rengeteg hazugságot cipelünk, tudatosan is, de a legtöbbet öntudatlanul. A férfiaknak is van öndiszkriminációs viselkedése, ami az érzelmeik kifejezésének képtelenségével kapcsolatos.
A legnagyobb tévedés, hogy az apáknak nagyobb a tűrőképességük, vagyis ők nem sírnak. De a gyerek szenzora erősebb, mint a szülőé (ami már ki van művelve) és érzi ha apa szomorú, dühös… (Minden érzelem nagy botrány és nagy energia.) Vagyis ha a szülők az érzelmeiket, már a gyerek megszületése előtt ki tudták volna mutatni, beszélni róla, akkor a síró apa látványa később nem megdöbbenést, bizonytalansággal kapcsolatos félelmet jelent a számára, hanem azt, hogy ez nem szégyen. (Érzelmek megnyilvánulása.)
De mivel a fiúnak nem lehet sírni, (egy nagy fiú nem sír, hány ilyet hallok játszótéren?!) visszatartják könnyeiket, ezáltal a feszültség halmozódik, és mire felnőnek, bennük a feszkó akkorára duzzad, hogy remegnek egy „szúnyog csípésre” is… Ordítanak otthon, munkahelyen, szoronganak folyamatosan. A feleségek kérdezgetései idegesítőek számukra… Segítséget kérni ciki… Így, ördögi ez a kör.
A nők is hajlamosak (főleg a fiúnak várt lányok, akik szintén képtelenek az érzelmeik kifejezésére) gyengeségnek megítélni az érzelmeit kifejező egyént.
Tehát a szenvedély ki is hal lassanként az emberekből, gépekké, robot üzemmódban vegetáló bólogató Jánossá válunk. Rám sokan haragudtak a múltban is (most is), mert agresszívnek, provokatívnak tartanak. Holott csak megélem szenvedéllyel az életet. Terápiás céllal is teszem, arra vagyok kíváncsi, hogy a kliensem életében mennyire van jelen a frusztráltság. Mióta Facebook van, szélesebb spektrumban lehetek önmagam. Ezt javaslom mindenkinek, aki nyitott a tanácsaimra. Rengeteg megoldatlan konfliktus van a kapcsolatokban.
Az emberek egy csomó dolgot elmondanak magukról, úgy, hogy ők ezt észre sem veszik. Ha szoronganak egy szenvedélyes ember megnyilvánulásán, önnönmaguk tehetetlenségével szembesülnek.
Mindenki boldog szeretne lenni. Kiegyensúlyozott, harmóniát teremteni maga körül. A belső indulatok, érzelmi töltetek, hogy milyen nyomot hagynak, hogyan kellene ezeket helyre rakni?!
Ahogy jogilag mondani szokták a törvény nem ismerete nem mentesít a felelősségre vonás alól. Aki nem tudja, vagy ha tudja de nem csinálja, egy felől ugyanazt jelenti: senki sem ússza meg a gyávaságai, vagy az öntudatlanságai következményeit. Jobb mielőbb képben lenni.
Férfivá válni csak úgy lehet ha azt a sablont amit kicsiként elsajátított a kisfiú az apjával kapcsolatosan, az anyja és az apja közti viszonyt, ami szintén csak egy minta, felülírja.
Döntést hozni, hogy a párkapcsolatban nem viselkednek úgy, ahogy azt a szüleiktől látták.