Egy régi zsidó legenda Mózesről, amely nem szerepel a Bibliában. Az exodus ismert története szerint Mózesnek az volt a sorsa, hogy kivezesse a zsidó rabszolgákat az egyiptomi fogságból. A fáraó kegyetlen rendelkezésével szembeni isteni fricskaként az újszülött Mózest maga a fáraó lánya fogadta örökbe.
A legenda szerint az udvari jövendőmondók azt jósolták, hogy a gyerek egy nap szembeszáll majd az uralkodói hatalommal. Úgy döntöttek, hogy halálos vizsga alá vetik. A királyi ambíció szimbólumát, egy ónix követ és egy izzó széndarabot helyeztek elé a földre. Ha a követ megfogja, akkor kivégzik.
Gábriel őrangyal azonban mindenki számára láthatatlanul ott állt Mózes mögött. Mikor kinyújtotta Mózes a kezét az ónix kő felé és megpróbálta megfogni, Gabriel félrehúzta a kezét, aztán felemelte a széndarabot és megérintette a száját megégette az ajkait és a nyelvét, és egész életében lassan beszélt és lassan forgott a nyelve.
Az emberek hamar felismerik hogy az angyal megmentette Mózest. Még ha meg is nyomorította védencét az adott körülmények között nem tehetett másként.
A bűntudat ugyanilyen szerepet játszik a túlélésben. Védelmez. Amikor a felnőtt világ azt kéri, még ha csak figyelmetlenségből is, hogy a csecsemő vagy a kisgyerek önmaga egy részét (saját vágyait, érzéseit és preferenciáit) fojtsa el, akkor a gyermek kifejleszti azokat a belső mechanizmusokat melyek ezt automatikusan elvégzik majd. Ha nem teszi, akkor büntetésképpen a szülő csalódottsága miatt szorongást kell átélnie, azt az érzést hogy érzelmileg elszakadt a szülőtől.
A bűntudat ilyen belső mechanizmus. A gyereket távol tartja az ónix kőtől, saját legbelső késztetésétől, és arra készteti, hogy az izzó szenet érintse az ajkához, mert az az érzés a szülő számára elfogadható. A gyerek sérülést szenved, ám a szülővel való pótolhatatlan kapcsolata fennmarad.
A bűntudat ebben nem tesz különbséget, a vétségért és az önkifejezésért is pontosan ugyanazzal a váddal illet: önző vagy! A múltat és a jelent sem tudja elkülöníteni, mindig és kizárólag a gondviselőddel való korai kapcsolatodat látja, legyen az a barátod, a házastársad, orvosod, számítástechnikusod, gurud…
A bűntudat nem érti meg hogy szolgálataira már nincs szükség. Ideghálózatunk része. Jobb ha megtanuljuk elfogadni és saját magunk ítélünk üzenete felől. Nem tehet róla hogy itt van. Felnőtt részünk majd eldönti hogy valóban ártok e valakinek vagy csupán saját magamat szolgálom. Üdvözölhetjük fejlődő önnevelésünk jeleként. A növekedés elején ha nem érzünk bűntudatot valószínű legmélyebb részünket ignoráljuk.
Nem büntetheted magad azért amilyen vagy, nem kérheted számon magadtól hogy jelen pillanatban hol tartasz. Nem ítélheted el magad amiatt hogy nem jutottál oda hamarabb. A bűntudat és a szorongás kéz a kézben járnak.