Bűntudat

Bűntudat

„Az igazság nem öl. Ami megöli az embert, az az érzelmek tagadása, amelyek tudatosan élve felfednék az igazságot.” Alice Miller

Az emberek nap mint nap bűntudatot ébresztenek egymásban. Pl.: valaki felhoz egy dolgot, mert őt az nyugtalanítja, és a párja ledegradálja, mondván nincs jelentősége. Ami ennél is durvább, mikor közli az nem is úgy volt, ez az elbizonytalanítás melegágya a bűntudat keltésnek.

Az ilyen elhárító mechanizmus a legtöbb esetben nem is tudatos, ha rá is döbben valaki a “hasításra”, személytelen folyamatnak, tőle független eseménynek gondol, amit lehet, hogy meg tud figyelni, de szerinte nem szabályozhat.

Amiatt hívják őket mechanizmusoknak (elfojtás, tagadás, hasítás, projekció, introjekció), mert a személy aki megtapasztalja őket, el van szakadva tőlük. Ő is (szeretett kapcsolatban) és akivel ezt teszi, szintén szenved miatta.

Az önismeret, a valaki olyannal töltött idő aki nem játszmázik, hozzásegít ezeknek a mechanizmusoknak a tudatosításához, véget ér az elidegenített állapot, ami önmagadtól és a többi embertől (párkapcsolat) tart távol. Ráismersz a felelősségedre, hogy mindezt te műveled, és a bénultságból cselekvővé mersz válni.

A kapcsolatok hiányának, illetve a meglévő kapcsolatok hiányként való megélésének a megkülönböztetése a választóvonal a magány és az állandósult egyedüllét, a remény vagy a reménytelenség, illetve a folyamatos kétségbeesés között. Amilyen szerepet játszom én, érzésem szerint a dolgok kimenetelében, az meghatározza, hogy szerintem mit tehetek, vagy kellene tennem az adott ügyben. Ez jelenthet munkahelyi problémát, barátságok hiányát is természetesen.

Önnön magunkhoz felnőni

Önnön magunkhoz felnőni

Két (több) ember diskurzusa, a közöttük megjelenő feszültség (ha épp nem értenek egyet) arra utal, mennyire viaskodik a lelkük külön-külön is.

Ha veszekedő, egymást bántalmazó családi légkörben nevelkedtek, bennük az anyai-apai energia teljesen természetes hogy hadakozik folyamatosan egymással. Igényli is a szervezet a konfliktust, de ha pont ugyanúgy hátrál ki valaki, mint gyerekként (esélye csak akkor van egy gyereknek, ha a szülei nem élnek vissza a hatalmukkal), nem tanult az elődök hibáiból, akik abban a hitben éltek, hogy nincs választásuk.

Fogadhatod sértőnek a másik megjegyzését, de ha nyitottan állsz hozzá a legjobb szándék vezérel, hiszen valahol el vagyunk akadva mind, és önnön magunkhoz felnőni a legnagyszerűbb lehetőség a világon.

Felszabadulva…

Felszabadulva…

Ha egy társaságban a résztvevők annyira be tudnak lazulni, hogy megjelenhet más is belőlünk mint a szokványos, izgalmas beszélgetés kerekedik.

A félszegség, a megfelelni akarás ha már az érzelmeitől nem tart valaki, abszolút megteremti azt a keretet, ami az asszertivitás alapja. Érdekelni kezdi a másik, kapcsolódni tud hozzá, úgy veszi át a figyelmet, hogy nem érzi kifosztva, lehengerelve magát senki.

Mindannyiunk életében van olyan valaki (többen is lehetnek), akivel szívesen elbeszélgetnénk. Vannak tisztázatlanságok, neheztelések, kielégítetlen kíváncsiságok. Ezekhez mind elengedhetetlen az érzelmek felismerése, tudatosítása, a szégyentől való tartózkodás felfüggesztése. Természetes, hogy ezt nem nagy nyilvánosság előtt tesszük.

Ha olyan a társaság, a benne lévők nem kritizálják egymást semmiért, még gondolatban sem. Ebből lassan az következik, hogy jól érezzük magunkat együtt, elmúlik a szorongás, felenged a testi blokk, megnyilvánulhat az egyén, kimondhatja azt ami még őt magát is meglepi, de annak a bizonyos valakinek soha sem lehetett kimondani.

Az individum, amire egy nyugati kultúrában felnőtt ember annyira büszke, bármilyen fura, megszűnik létezni, kis időre eggyé vagyunk képesek válni. Ez adja azt a stabilitást, amitől a kinti világ, legyen az családi – baráti – munkahelyi, nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válik, mert az abban megjelenő konfliktusokban az az ember aki kezeli, uralja az érzelmeit, jobb alkalmazkodási stratégiát tud követni.

Hosszú idő mire “levedli” valaki azt a bőrt, maszkot, amit a gyerekkori traumái következtében el kezdett viselni. Főleg mivel nincs is tudatában ennek.

Addig nem is történik meg a változás, amíg a szülei (felesége, férje, testvére, stb.) nézőpontjához ragaszkodik valaki, vagyis csak annyit mutat meg magából, amennyit akkor, ott lehetett.

Meg kell értse, ez már nem csak számára unalmas és szenvedős, hanem akár pont azoknak is, akik miatt ilyenné vált.

Felnőtté az teszi az embert a biológiai érettségen túl, hogy mentálisan, szellemileg is felelősséget tud vállalni önmagáért. Minél érettebb valaki, annál inkább élvezi a felelősséget, ez adja ugyanis a szabadságát.

Az önismeretben járót az érzelmei igencsak próbára teszik.

Az önismeretben járót az érzelmei igencsak próbára teszik.

Az önismeretben járót az érzelmei igencsak próbára teszik.

Általában egy családban olyanok kérnek terápiás segítséget, akik évek (évtizedek) óta viselik el mások érzelmi zsarolásait. Az érzelmek kezelésének fontosságával kapcsolatban beemelnék egy szélesebb „látószöget”:

Aki volt már haldoklók közelében láthatta, hogy az érzelmeiket mennyire tudják, vagy nem tudják uralni az utolsó stádiumban, és aki sosem tanulta még életében kezelni azokat, arra rátörnek, és bántja a környezetét, nem tud békében elbúcsúzni, eltávozni. Megjegyzem a mai kor lelketlen, technokrata életszemlélete tagadja a halál rituáléit, fél a haldoklástól, magára hagyva az utolsó pillanataiban a haldoklót.

Az “én”, amit vizsgálgat az önismerettel foglalkozó spirituális gyakorló, a haláltól, a megszűnéstől mindig retteg.

De sajnos pont ez, ami az életben való teljes részvételt is akadályozza, hiszen ha valakit az édesanyja-apja még a széltől is óvott, vagy teljesen magára hagyott, nem engedte az önkifejezését, teljes akaratát elfojtotta a gyereknek, ugyanakkor a saját indulataitól nem kímélte, őbenne a szorongás oly mértékű, hogy megtorpan a kockáztatás bármilyen apró formájától is.

Pl.: Nem mer fizetésemelést kérni, nincs tisztában a saját értékeivel, és túlhangsúlyozza – túlkompenzálja külső megerősítésekkel az énképét, ilyen például a szenteskedés, az erkölcs-csősz magatartás. A másik véglet az extremitáshoz, a különlegesség tudatához ragaszkodva nézi le a többieket és a szabadosságába kapaszkodik.

Amikor elkezdi megfigyelni az érzéseit valaki, óhatatlan hogy fel ne jönnének a tudatalattijából negatív formák is. Ettől a környezet kiakad, nem szokott hozzá, természetes, hogy a párkapcsolat minősége látszatra romlik. Ez a folyamat része, és van amikor pozitív a fogadtatás, az őszinte érzelmek kifejezésére őszinteség jön válaszul.

Szülőkkel nehezebb az ügy, ők nem akarják látni a felelősségüket, hisz csak jót akartak mindig. Az önismeretben – éberségben profin eligazodó nem vár el tőlük semmit, sem a megértést, sem az elfogadást hisz ő tudja a leginkább mennyi befektetett energiájába került eljutnia idáig.

Előfordul ha valaki párkapcsolati – munkahelyi problémái, elakadásai miatt keres fel egy segítőt, időközben ráérez a mélység titkainak fürkészésére, és élvezni kezdi a meditációval is járó, szellemileg fejlődni képes emberi mivoltát.

Feszültség

Feszültség

A szinte elviselhetetlen feszültség, komplikációkkal, frusztráltsággal teli kapcsolati háló (szülő és gyermeke, párkapcsolati drámák, munkahelyi konfliktusok, barátságok hiánya, stb.) megléte jelzi azt, hogy ideje változtatni. A lélek jelzése arra irányul, hogy az a személyiség amivel az életünket éljük megért a “cserére”. Ha nem lenne kellemetlen, nem is fejlődnénk.

Az ember tudatállapot minősége függvényében mer szabadon dönteni, változtatni. Ehhez legelőször át kell lássa, hogy alakult ki az, amit önmagának gondol, következő lépésben mennyire egyezik ez meg a környezete visszajelzéseivel.

Az ember egyéni érdeke is az, ami társadalmi szinten is megjelenik, nyitottá válni arra, ami elöl eddig elzárva volt, és a megfelelő tudatossági szinttel állni hozzá.

Ha a kommunikációval, az érzelmeid felismerésével és kifejezés módjával elakadtál, felfigyeltél arra, hogy a reakcióid nem a valóságot tükrözik, várlak szeretettel egyéni vagy csoportos keretek között, hogy a segítségével tovább tudj haladni.

A depresszióra, a fásultságra, a szorongásra ez a gyógyír.

A depresszióra, a fásultságra, a szorongásra ez a gyógyír.

„Azért nem tud a felnőtt együttérzően tekinteni a gyermekekre, az ő problémáikra, mert a saját gyermekkori meséjéről nem mond le, miszerint boldog gyermekkora volt, megkapott mindent amire igénye volt, a verések, büntetések, figyelmetlenségek, elhanyagolások, rémisztgetések, fenyítések, nyomások, érzelmi manipulációk elviselésével együtt. A mese része, hogy erre neked szükséged volt, ezt a mesét élteted a valóság helyett.” (Alice Miller)

Mindenhol olyan emberekkel találkozol, akik dicsőítik a régi kor embereit, akik védik a saját szüleiket, eközben lemondanak önmaguk megismeréséről. A sikerhez nem lehet érzéketlenség árán eljutni. Folyamatos frusztráltság a tökéletesség hajszolása.

Fel kell nőnöd ahhoz, hogy elhidd a szüleid elárultak, tévedtek veled kapcsolatban. Te azt hiszed jelenleg magadról, amit életed első hét évében elhitettek veled. Az iskolában szerzett tudás sem te vagy. E nélkül nem tudsz a saját hangodon, önmagadért szólni, sem tenni.

Fel kell szabadítanod azt az erőt amit a fájdalmad visszafojtására fordítasz, meg kell értened miért vagy dühös az egész világra. A depresszióra, a fásultságra, a szorongásra ez a gyógyír.

Fontos tudd, ha elárulod az igazságot a saját gyerekkorodról, nem fog megbüntetni senki. Eleinte szokatlan lesz, de egyre inkább vállalod fel azt a részed amiről úgy hitted hallgatni kell.

Csoportban, egyénileg terápiás keretek között, aztán egyre bátrabban a barátok és a család előtt. Nem az önsajnálat, illetve a bosszú hajt, hanem egy felnőtt tudatállapot vezérel.

Mikor egy kliensnek javaslom beszéljen az érzéseiről nyíltan a hozzá közelállókkal, megrökönyödést, hitetlenkedést tapasztalok eleinte mindig.

Mert a tipikus játszmát nem könnyű abbahagyni. Ez a játszma , vagy szerep leosztás az önsajnáltató, és egy felsőbbrendűség maszkját viselő között zajlik. Történhet férj-feleség, szülő-gyerek, barátok, munkatársak között.

Amíg nincs őszinteség, ott hogyan lehetne intimitás?!

Az oldalon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás