Lelki hegek

Lelki hegek

A kliens negyvenes férfi, családapa. Tízen… éve házas, szex jó pár éve nincs a feleségével. Szexmunkáshoz (ő hívta így) jár inkább, tisztességesebbnek gondolja mintha szeretője lenne.

Azt is mondta, hogy a gyerekkorát nem akarja boncolgatni, az előző pszichológusaival is megakadt ezen. Az első alkalmak még gyerekkorában voltak, a szülei a válásuk miatt vitték őt oda. A következőhöz évek múlva ment, mikor a szorongásos pánikrohamok gyötörni kezdték.

Neki mondtam a lenti pár mondatot, ízlelgesse, hagyja hatni mélyebben…

Lelki hegek

A testünk őrzi a gyermekkorunkkal kapcsolatos igazságot, és ezt az igazságot megváltoztatni soha nem tudjuk, bár az intellektusunk megtéveszthető, az érzelmeink manipulálhatóak, elképzeléseink összezavarhatóak, testünket gyógyszerrel befolyásolhatjuk egy ideig, de egyszer benyújtja a számlát, mert valóban megvesztegethetetlen mint egy gyermek, aki lelkében elfogadja a kompromisszumokat vagy kifogásokat, de eközben nem hagyja abba a kínzásunkat addig, míg abba nem hagyjuk az igazság mellőzését, kikerülését.

Mire alkalmas a kezelés, mi az önismeret célja?

Mire alkalmas a kezelés, mi az önismeret célja?

(Az ismétlés sosem árt, a tapasztalatom az, hogy az elbizonytalanodás általános probléma.)

Az önismeretem, a terápiám célja, hogy a csorbát szenvedett önbecsülésem (ezt a szülők mulasztásai, a gyerek autónommá válását akadályozó egyéni feltárás-tudatosítás segíti) visszatérjen és ezáltal a sikert meg tudom élni párkapcsolatban, munkában, baráti – családi körben.

Kiegyensúlyozottabbá válva, a lelki békémet meglelem. Azokat a szokásaimat amik ártanak, levetkőzöm.

A problémáim (beilleszkedés, betegség, öregség, veszteségek…) nem szűnnek meg, viszont a személyiségem megváltozott formában teljesen másképp éli meg ezeket. Elmúlik a sértődékenységem, lazábban, feszültségmentesen vagyok jelen bármilyen helyzetben ezek után.

A fotó jól illusztrálja mennyire fájdalmas, kétségbeesett tud lenni az ember egyedül.

Senki nem szenved szándékosan

Senki nem szenved szándékosan

Súlyos fizikai, érzelmi bántalmazást, elhanyagolást elszenvedők úgy küzdenek meg a traumával, hogy éveken át öntudatlanul teljesen kizárják a fejükből ezeket az élményeket, emlékeket, gyakorlatilag amnéziában szenvednek. Ez idő alatt is van mikor tünetekkel küzdenek, de nincs semmilyen konkrét emlékük.

Aztán történik egy trigger esemény és visszajön egy emlék, ekkor kétségek közt vergődve egyik nap elhiszi, hogy valóban a szülei áldozata, másik nap kételkedik magában, és magyarázatokat keres, azt gondolja őrült, ő találta ki az egészet csak azért, hogy törődést kapjon, figyelmet, hazugnak, rossznak, árulónak, aljasnak hiszi magát, minden tünetnek más-más oka lehet – gondolja, nincs összefüggés.

A 90-es években is (ekkor kezdtem tanulni róla) próbálták hitelteleníteni a gyerekkori szexuális visszaéléseket, a verést, a pofont, elfogadottnak, sőt hasznosnak ítélte a társadalom. Mára ezt tarthatatlan hazugságnak tartja minden magára is valamit adó szakember.

Neurológiai kutatások sokasága áll rendelkezésre a traumás emlékezet megértésére, és a pszichológia is sokat fejlődött a szexuális abúzus áldozatokra gyakorolt hatásainak – a trauma és főleg a komplex poszt-traumás (vagy fejlődési traumás) tünetek – megértésében és kezelésében.

Hogyan lehet őszinte emberi kapcsolatot kialakítani valakivel, aki egyszerre szeretné teljesen rám bízni magát és legfájóbb titkait, ugyanakkor újra és újra teszteli, hogy jó kezekben van-e nálam? Megbízható vagyok-e?

Hogyan tudom hitelesen megmutatni neked, hogy elbírom a fájdalmad, nem kell engem kímélned, hogy biztosítsd a kitartásomat – de mindezt azzal a céllal, hogy lásd, te is elbírod, és nem kell örökre a fájdalomban rekedned, ahol csak akkor lehet életben maradni, ha mindig ott vagyok?

Sokat segít az a mély meggyőződésem, hogy senki nem szenved szándékosan. Hogy ha nem tudja abbahagyni a szenvedést, annak konkrét oka van, és nem nyugodhatok addig, amíg meg nem találjuk a konkrét okot.

Felemelő megélni egy-egy áttörést. Amikor rájövünk egy-egy tünet valódi okára, a szégyen alól felszabadul a kliens, mert végre át lehet élni az érzelmeit, és hogy most már tényleg a múlt elmúlt. Felemelő átélni a bizalmat, amiért meg lehet, és meg kell dolgozni. De a legfelemelőbb azt átélni, hogy egyre kevesebb és kevesebb szükség van rám.

Esettan: A nők körében igen közkedvelt, fiatalember a kliens.

Esettan: A nők körében igen közkedvelt, fiatalember a kliens.

A nők körében igen közkedvelt, fiatalember a kliens. Mosolygós, kedves, tele van ambícióval. Mi akkor a probléma?

Édesanyja meghalt pár éve, elérzékenyül a hangja ahogy említi. Kérdésemre beszélgetnek-e az elhunytról a család többi tagjával, a válasza ez:

„Nem. Soha nem beszéltünk még anyám életében sem érzésekről, mélyebb dolgokról. Apám, mióta egyedül maradt, hívni szokott telefonon, azelőtt sosem. De inkább ő mesél, mit csinált aznap, kivel találkozott, mennyire hülye a szomszéd, az öcsém milyen butaságot csinált már megint.”

Jelzem, hogy érzésekről ő sem beszél, annak ellenére, hogy tudja, hiányzik neki az őszinteség. Ha rákérdezek, körmondatokkal válaszol, nem engedi az érzéseit közeledni…

Megfigyelte, hogy az utóbbi időben türelmetlenebb, a legutolsó alkalommal mikor lefeküdt egy lánnyal, szinte kilökte az ágyból szex után. Gyötri a szégyen a viselkedése miatt, nem is hívta föl a lányt azóta sem. Viszont a szex őrjítően hiányzik. – mondja.

Ajánlottam számára a csoportot is, ahol könnyebb szabadulni a korlátozó hiedelmektől, szokásoktól, mert észreveszik a résztvevők, hogy mindenkinek vannak. Könnyebb olyanok előtt beszélni problémákról, akik szintén nem tökéletesek, illetve nem is akarnak annak tűnni.

A legfárasztóbb – kimerítőbb alakoskodni, eljátszani ugyanazt, amit már otthon is utált az ember. Persze miközben mesél valaki az aktuális élethelyzetéről, az érzelmek is megjelennek. Azokban is, akik hallgatják. Rengeteg, odáig ismeretlen érzés, indulat tör elő a résztvevőkből. Forró a hangulat – mondhatni.

Csak addig nem történik semmi egy társaságban, míg őszinték nem mernek lenni egymással a tagok. Legyen ez egy baráti, vagy családi együttlét.

Azt érzi mindenki, mikor megsértődve hallgatásba burkolózik egyikünk. Onnantól feszélyezve érzi magát mindenki. Mi feszíti az egyént ilyenkor?

Elfojtott vágy, harag, félelem. Mindenki szeretne tartozni valahova, valakihez, függeni tőle, hazamenni hozzá. Ez a fiatalember is vágyik egy nőre, aki megértő, és vigyáz rá. Ez utóbbit, nem mondta ki rögtön, csak pár alkalom után. Van a vágya mögött, ki tudja mennyi elfojtott érzelem?!

A teszteléssel közelebb hozható hozzánk a múltja, egy – két gyermekkori történet felsejlik, ami alapján világos lett számára milyen volt hozzá az édesanyja – apja valójában. Nem akarja elhinni, viaskodik benne a valóság és az ideál.
Ezt nem lehet gyorsabbá tenni, és amíg nem válunk le a szülői képről, amihez leginkább az érzelmeink kötnek, addig bántani fogunk másokat meg magunkat is.

Az indokolatlan bántás, például a szex utáni gorombaság ilyen, de van nagyon sok érzéketlen gesztusunk, sértő mondat, szó…

Ahogy ébredezünk a sémáinkból, a robotszerű szokásmechanizmusainkból, fogunk találkozni olyanokkal akiknek fájdalmat fog okozni a nemet vagy akár az igent mondásunk, figyelmetlenségünk. Harcok ezek, viaskodások olykor önmagunkkal, a párunkkal, családtagokkal, de eközben megváltozunk ahogy a kapcsolataink minősége is.

Ahogy velem bántak, úgy bánok én is magammal

Ahogy velem bántak, úgy bánok én is magammal

Ahogy velem bántak, úgy bánok én is magammal, és úgy bánok azokkal, akik a legkedvesebbek, akik a legközelebb állnak hozzám. Ön-empátia nélkül maradok, innen fakad minden önpusztító viselkedés. Szégyellem önmagam, el akarok rejtőzni, meg akarok halni, nem akarok én lenni.

A kétbalkezesség, a szenvedélybetegség, az anorexia, a depresszió, az öngyilkosság, a teljesítményi szorongás, önkorlátozás mind-mind az elbizonytalanodásból, a zavarodottságból, a lecsökkent önértékelésből szerzi a hajtóanyagot, azt pedig a fontos felnőttekkel való korai kapcsolatok elégtelensége által okozott és helyre nem hozott megszégyenülés, megalázottság váltja ki. (Feldmár András)

Ha a felsoroltak bármelyikében szenvedsz, eljött az ideje az önismeretednek. Hívj, jelentkezz bátran, az egyéni vagy csoportos kezelések segítenek önmagadra találni. Ne mulaszd el életed legfontosabb kapcsolatait. Te legyél bennük, az önsorsrontó mechanikák nélküli őszinte és valódi. Honlapomon tudsz érdeklődni, további információkat is találsz ott. Várlak szeretettel.

Évekbe telhet, mire az ember felfedezi önmagában a lehetőséget

Évekbe telhet, mire az ember felfedezi önmagában a lehetőséget

Évekbe telhet, mire az ember felfedezi önmagában a lehetőséget, hogy a csalódások ellenére mégis folytatni tudja az életét. Kiben és mikor keletkezett csalódásról van szó?

Az önismereti munkát nehéz elképzelni ilyen instrukció alapján: Nézz mélyen magadba! Mert ki néz, és mire?!

Ha elmegy az ember olyan társaságba ahol szeretve érzi magát, van nevetés, beszélgetés, filozofálgatás, együtt eszem-iszom, játék utána hazamegy és azt gondolja rossz itthon, akkor hol a hiba?! Azért nem kellemes építő jellegű helyre utazni, hogy utána még jobban érezhető legyen a magány…?!

A másik bölcs gondolat: Mindenhova önmagadat viszed, bárhova is utazz!

Mit lehet ezzel kezdeni?? Mintha őrült volnék, skizofrén, fogom magam aztán oda teszem?! Ki fog, kit?! Ezért nem tiszták ezek a metaforák, értelmezhetetlenek. Nincs kettő belőlem. Illetve egy esetben, ha amikor csecsemő voltam, az anyám nem tartott elég közel magához, a testéhez elég ideig, túl korán váltunk szét, ő meg a “tartozéka”, és kénytelen lettem vigyázni kezdeni magamra. Ez a skizo effekt aztán egész életemben kísér, van a hamis én amelyik okos, óvatos, és van a hátramaradt én, kuporog a sarokban és várja azokat a körülményeket amik a felnövését szolgálnák.

Állandó védekezésben telnek napok, évek, évtizedek, soha senkit közel engedve a szívemhez, hazugságban élve az életet, “mintha “állapotban. Ez aztán olyan tökéletes látszatot eredményez, hogy bárkit el tudok játszani akire neked igényed van. Te “beleszeretsz“ ebbe a tökéletességbe, de szenvedünk mindketten. Ekkor magamat is átverem, hiszen minél tökéletesebben szolgálom az igényedet, annál kevésbé értem mi a jó isten bajom van “én nekem”?

Muszáj történnie valaminek ahhoz, hogy ez a „tökéletesség” összetörjön, ez a “mintha” képmás megszűnjön ahhoz, hogy beérve, felnőve, integrálva megjelenhessen a világba a teljes Én. Aki már nem védekezik, nem hazugságba kapaszkodik, viszont kerüli azokat, akik közt nem érzi jól magát, mert nem tudja átadni önmagát nekik, hisz azok folyamatosan védekezésből támadnak, a régi mintához ragaszkodva.

Tudatosan nem hazudik többé az ember, de a magány miatti szorongás elkerülhetetlen. Az érzések felerősödve jelentkeznek amik annyira tiszták, hogy a meditatív állapot spontán bekövetkezik. Ki sem bírod nélküle. 😉😃😍 Tudod mire érdemes a figyelmed fordítani, nem kószál többé szerteszét. Éber gyakorlóvá válik az ember.

Az oldalon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás