Feszültség

Feszültség

A szinte elviselhetetlen feszültség, komplikációkkal, frusztráltsággal teli kapcsolati háló (szülő és gyermeke, párkapcsolati drámák, munkahelyi konfliktusok, barátságok hiánya, stb.) megléte jelzi azt, hogy ideje változtatni. A lélek jelzése arra irányul, hogy az a személyiség amivel az életünket éljük megért a “cserére”. Ha nem lenne kellemetlen, nem is fejlődnénk.

Az ember tudatállapot minősége függvényében mer szabadon dönteni, változtatni. Ehhez legelőször át kell lássa, hogy alakult ki az, amit önmagának gondol, következő lépésben mennyire egyezik ez meg a környezete visszajelzéseivel.

Az ember egyéni érdeke is az, ami társadalmi szinten is megjelenik, nyitottá válni arra, ami elöl eddig elzárva volt, és a megfelelő tudatossági szinttel állni hozzá.

Ha a kommunikációval, az érzelmeid felismerésével és kifejezés módjával elakadtál, felfigyeltél arra, hogy a reakcióid nem a valóságot tükrözik, várlak szeretettel egyéni vagy csoportos keretek között, hogy a segítségével tovább tudj haladni.

A depresszióra, a fásultságra, a szorongásra ez a gyógyír.

A depresszióra, a fásultságra, a szorongásra ez a gyógyír.

„Azért nem tud a felnőtt együttérzően tekinteni a gyermekekre, az ő problémáikra, mert a saját gyermekkori meséjéről nem mond le, miszerint boldog gyermekkora volt, megkapott mindent amire igénye volt, a verések, büntetések, figyelmetlenségek, elhanyagolások, rémisztgetések, fenyítések, nyomások, érzelmi manipulációk elviselésével együtt. A mese része, hogy erre neked szükséged volt, ezt a mesét élteted a valóság helyett.” (Alice Miller)

Mindenhol olyan emberekkel találkozol, akik dicsőítik a régi kor embereit, akik védik a saját szüleiket, eközben lemondanak önmaguk megismeréséről. A sikerhez nem lehet érzéketlenség árán eljutni. Folyamatos frusztráltság a tökéletesség hajszolása.

Fel kell nőnöd ahhoz, hogy elhidd a szüleid elárultak, tévedtek veled kapcsolatban. Te azt hiszed jelenleg magadról, amit életed első hét évében elhitettek veled. Az iskolában szerzett tudás sem te vagy. E nélkül nem tudsz a saját hangodon, önmagadért szólni, sem tenni.

Fel kell szabadítanod azt az erőt amit a fájdalmad visszafojtására fordítasz, meg kell értened miért vagy dühös az egész világra. A depresszióra, a fásultságra, a szorongásra ez a gyógyír.

Fontos tudd, ha elárulod az igazságot a saját gyerekkorodról, nem fog megbüntetni senki. Eleinte szokatlan lesz, de egyre inkább vállalod fel azt a részed amiről úgy hitted hallgatni kell.

Csoportban, egyénileg terápiás keretek között, aztán egyre bátrabban a barátok és a család előtt. Nem az önsajnálat, illetve a bosszú hajt, hanem egy felnőtt tudatállapot vezérel.

Mikor egy kliensnek javaslom beszéljen az érzéseiről nyíltan a hozzá közelállókkal, megrökönyödést, hitetlenkedést tapasztalok eleinte mindig.

Mert a tipikus játszmát nem könnyű abbahagyni. Ez a játszma , vagy szerep leosztás az önsajnáltató, és egy felsőbbrendűség maszkját viselő között zajlik. Történhet férj-feleség, szülő-gyerek, barátok, munkatársak között.

Amíg nincs őszinteség, ott hogyan lehetne intimitás?!

Megbocsátás

Megbocsátás

Általánosságban azok szoktak papolni a megbocsátásról, és arról, hogy az őszinteség csak felesleges fájdalmakkal jár, akik még bele sem kezdtek az önfeltárásba.

Nincs tudomásuk az elfojtott érzéseikről, gondolataikról, önkorlátozó hiedelmeikről. Azt sem tudják, hogy az öntudatlan szenvedésük terhét mások viselik. Ez a teher fizikai – testi fájdalmak formájában mutatkozik meg.

A test sokat kibír, egyénenként változó kinél mennyit. Születésünkkel hozzuk magunkkal azt a csí-t, amivel gazdálkodhatunk egész életünkben. A tudatosságunk növelésével, az érzelmeink, gondolataink tisztába kerülésével más lesz életünk minősége, ezáltal a halálunk is.

A legnehezebben feledhető emberi cselekedet az árulás.

A legnehezebben feledhető emberi cselekedet az árulás.

Akkor jön elő ugyanis a múltból, amikor a legkevésbé lenne rá szükség, kritikus helyzetekben, fontosnak tartott pillanatokban, mert ekkor ki kéne nyílnia a szájnak, meg kéne szólalni, odébb kellene állni, a leginkább figyelmeztetni lenne jó a másikat mit tesz velünk. Mindenki követhet el árulást. Egy férj, aki ragaszkodik a feleségéhez, gondolván ez a szeretet. Egy anya, aki a gyerekeire hivatkozva marad benne a komfortos kényelemben, férfi, aki folyamatosan csalja a feleségét így őrizve meg a „sikeresség” énképét.

A legfölfoghatatlanabb az anyai arrogancia, amelyik a lányából csinál szolgalelket, a fiából élvhajhászt ami lényegében ugyanaz. A kor tette velünk, egy frászt, a kultúránk nevelte belénk, hogy a férfi ha apa lesz elég ha tudják otthon, ő van, dolgozik, nincs szükség többre. Most nem térek ki arra, mikor szidalmaz, becsmérel, sajnáltatja magát, ver, pofoz is.

Így aztán az anyáknak kell férfit nevelni a fiaikból, ami alapjaiban lehetetlen, hisz ellentétes a természettel, egy fiú nem az anyját akarja példaképnek amikor utánzással tanul, és ráadásul szívesen csak attól az apától, aki szereti őt, nem akitől tartania, félnie muszáj.

Aki szeret minket szülőként, tőle könnyen válunk el mikor társra lelünk. Ha viszont menekülni kell otthonról, akkor az érzelmi kötelék fogjaiként távozunk, és csak a látszat az, hogy szabadok lettünk.

Úgy indítunk játszmákat, legyen ez a párunkkal, barátainkkal, hogy ennek tudatában sem vagyunk. Nem tudjuk, hogy csak félig vagyunk jelen, nem tudjuk, hogy az érzelmeink teljes spektrumát meg lehet beszélni az intim kapcsolatban, lehet szó félelemről, vágyakról, mindenről. Figyelni is meg kell tanulni ahhoz, hogy a másik érezze fontos nekünk.

Lélegezni tudatosan, a gondolatokról, amik egyáltalán nem lényegesek a pár beszélgetése során, elvonni a figyelmet. “Csak” együtt kell akarni lennünk, és ez a legnehezebb annak, aki mindig félt kicsiként – nagyként, a személyisége kibontakozása helyett. Aki fél, nem lehet egész, a gondolatai kergetik ha kell, ha nem.

Úgy tudja: gondolkodik, tehát van.

Az egója annyira sérülékeny, mert kemény, hogy problémáknál, kríziseknél törik, összezuhan. Áldozatként viselkedik, holott a látszat lehet pont az ellenkezője: épp kínozza a partnerét. „Kedvencem”, inkább a halálom mikor a gyerekével csinálja, hiteti el, hogy feszültségben kell élni, panaszkodni éjjel meg nappal. Ez nem jelenti azt, hogy a panaszkodás vétek, csak ne a gyereket terheljük vele, és van olyan, aki szerint bírságolni sem ártana.

Felnőttként le lehet vetkőzni azokat a szerepeket, amik a játszmákat elégítik csak ki. Nyílván ehhez tudatában szükséges lenni a szenvedésnek, nem tagadva azt, mert ekkor látom, hogy nem tudok figyelni a másikra, idegesít ha ott van, csak azokra a negatív élményekre tudok gondolni amiket együtt éltünk át. Ha kimondom mit érzek, felszabadulok a nyomás alól.

Ha nem érzem amit érzek, akkor baj van: nem tudok megszabadulni annak traumájától, amit gyerekként hitettek el velem, rossz vagyok ha ellenkezem, ha élek – szabadon, játszva, érezve. Igen, ez is játék, de ez nem a másik manipulálását célozza, nem a “tisztes” távolságtartást, hanem azt, hogy együtt is vagyunk, és külön is, még pedig egészen, jól.

Mikor egy spirituális elvonulásra sor kerül, ott a gyermekkori megfegyelmezettség tud hatékony lenni, végigüli az ember naponta azt a 2*35 percet, le is sétálja a kirótt köröket.

Viszont ha nem néz szembe az önismereti hiányosságaival, azok újra és újra kényszeres cselekedetek, szokások, mechanikák formájában visszaköszönnek.

Évek óta vezetek csoportokat, tanítok figyelmet, tudatos légzést, relaxációt, koncentrációt. Ugyanazt, amit magamnak is. Mondhatni kapisgálom mi szükséges egy józan élethez. Hozzám nem betegek jönnek, nincs is meg a jogosítványom a pszichés betegségek kezeléséhez, olyanok jönnek, akik nem értik magukat, a párjukat, a szüleiket, gyerekeiket, testvéreiket. Ők az egészségesek, mert tartozni szeretnének valakihez, akit szeretve ismernek meg és élik le az életet a társaságukban, úgy, hogy közben maguk is kiteljesedhetnek.

Minden 5. gyereket ér abúzus.

Minden 5. gyereket ér abúzus.

A kezeléseim is ezt igazolják. Apa, anya, nagyapa, edző, szomszéd, nagybácsi, stb… az elkövető legtöbbször.

A szülői felelősség azt is jelenti, ha már megtörtént a baj, utána tud a gyerek hozzájuk fordulni. Sajnos a legtöbb esetben a gyerek a szüleiben sem bízhat. Sosem beszél a történtekről.

A szexualitástól való félelem, vagy pont az ellenkezője, mikor valaki mások testét csak szorongás csillapításra használja, ezáltal menekülve az intimitás elöl, a legtöbben ettől szenvedünk. Mert valaki(k) valamikor visszaélt a hatalmával, és az eggyé válás (felnőttkorban) újra, félelmetes emiatt.

Amíg a kapcsolatát valaki feltétel nélkülinek képzeli… (Esettan)

Amíg a kapcsolatát valaki feltétel nélkülinek képzeli… (Esettan)

Kliens negyvenes éveiben jár, nem régen ért véget tízen… éves párkapcsolata. Hogy egy válás után mi az ami a felszínre kerül, azt sosem tudhatja előre az ember. Akkor sem ha nagyon felkészült, mert elolvasott „mindentis” a témáról. Megélni, átélni, szabályozni és nem elfojtani az érzelmi hullámokat a legnehezebb életfeladatunk. Amíg a kapcsolatát valaki feltétel nélkülinek képzeli, amihez nem szükséges dolgozni az önismeretén, addig naiv hozzáállása van a szeretetről és elkerülhetetlen a fájdalommal járó ráébredése.

Válás után még évekkel később is, ha nincs elgyászolva a veszteség, maradhat gyűlölet. Az egyén feladata ránéznie egy korábbi önmagára, az akkor betöltött szerepére, amiről kiderülhet bármi, akkor sem ítél, büntet miatta senkit, elgyászolja azt, amit enélkül nem fog tudni elengedni. Nem a papírok tesznek pontot egy kapcsolat végére, hanem ha a veszteség mellett a tudatosság is megjelenik.

Segítséget érdemes kérni, hogy kellő távolságból és támogató erővel nyúljunk a krízishez. A szeretet egyfajta tudatállapot, és a legkevésbé sem a „kivagyiságon”, a „majd én bebizonyítom xy-nak hogy…, mert akkor majd fontos leszek neki” hozzáálláson alapszik.

Ha az érzelmek és a gondolatok valóban támogatást élveznek, akkor az élményeit az ember meg tudja osztani másokkal, és ekkor elmúlik a magány, ami elviselhetetlenül pokoli.

Az oldalon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás