Családtervezés helyett válástervezés…

Családtervezés helyett válástervezés…

Lux Elvírát olvasgatni mindig üdítő volt: Családtervezés helyett válástervezés van az emberek tudatalattijában.

A jövő problémamegoldásának tanulási ideje a kamaszkorban van, és nem a középkorúság hajnalán. Minden korszaknak megvan a jellemző tanulnivalója, és az időszerűség elmulasztása pótolhatatlan a későbbiekben.

A modern szinglieszmével az a baj, hogy természetellenes állapot, hiszen az ember társas lény. Persze a tizenéves lány nem akar férjhez menni, ez természetes, még nincs felkészülve az anyaszerepre. Viszont huszonévesen már akarjon. Aki huszonévesen sem gondol a jövőre, azzal valami baj van.

A nemi státusszal való szerepazonosulásnak sok feltétele van. Elsősorban az, hogy a gyerek olyan családban nőjön fel, ahol az apa és az anya is jelen van. Enélkül sem a saját nemmel való azonosulás, sem a másik nemhez való egészséges viszonyulás mintái nem állnak a gyerek egészséges nemi fejlődésének rendelkezésére.

Azt mondja a francia: keresd a nőt, és valóban, a nők feladata elsődlegesen az anyaság, és minden egészséges nőnél ennek ösztönprogramja benne foglaltatik személyiségében. Ez készteti az anyaság vállalására és a férfival való megfelelő bánásmód alapvető programjának végrehajtására is. Szerintem anyai ösztön van, apai ösztön nincs. A nők bírják rá a fészekrakásra a férfiakat. Az ügyes, női szerepükben biztosan mozgó egyének maguk választanak párt. A nő választ és nem a férfi, persze ez csak addig igaz, amíg a nők nem feledkeznek el egészen nőiességükről. Ha megfelelő méltósággal viselik nőiségüket, nem lehet baj.

A természet úgy rendelte, hogy a két petefészekben minden hónapban csak egyetlen megtermékenyítésre alkalmas petesejt érik meg. Viszont a férfinél egyetlen ondóürítéskor fél milliárd hímivarsejt ürül ki a nemi aktus során. Ez a buzgó, mozgékony sokaság egymást ölve, tiporva, elrabolva egymás elől a muníciót arra törekszik, hogy azt az egyetlen, havonta egyetlen női ivarsejtet elérje és megtermékenyíthesse. Győztes csak egy lehet. Mindig biztatom a nőket, hogy gondoljanak erre, amikor elbizonytalanodva ők hiszik azt, boldognak kell lenniük, ha egy férfi találkozni akar velük. A természetes mód pont a fordítottja.

A hímek aktivitása nemcsak ebben a példában igaz. A kezdeményezés szintén ősi, törzsfejlődési programhoz kötött. Ezeket a sok millió éves rögzüléseket nem lehet csak úgy ripsz-ropsz tudatos és akarati szinten megváltoztatni. Ha a lányok is jogot formálnak a kapcsolati és a szexuális kezdeményezésre ez gátolja és rontja a férfiaktivitást. Sokszor a legaktívabb szexualitású férfi is lelombozódik az agresszív, követelőző nőtől. Ezzel növelve a libidóhiánnyal és merevedési zavarral küzdő férfiak népes táborát.

A férfit az ismételt kudarc arra készteti, hogy olyan partnert keressen, aki rehabilitálja súlyosan sérült férfitudatát. Két ember közé akkor fér be egy harmadik, ha szoros egységük – valami miatt – megbomlik. A női méltóságnak arra is ki kellene terjednie, hogy az asszony ne engedjen mást kettejük intim porondjára. Ahol én vagyok a nő, ott más nő szóba sem jöhet, semmilyen szempontból. Küzdjön csak a férfi a saját bűntudatával, s ha ettől nagyon szenved, paphoz vagy pszichológushoz menjen gyónni, és ne a feleségéhez. A feladat ilyenkor nem a “bűnös“ sarokba szorítása, hanem a komfortérzés biztosítása a férj, főleg az apa számára.

Nem kell nagyon aggódni, nincs az a szerelem ami ne múlna… bizonyos dolgok azonban az érzelmeknél is fontosabbak. Például a gyerekek kiegyensúlyozott érzelmi fejlődése, ami lehetetlen akkor, ha a szülők elválnak.

Lux Elvira

Felszabadulva…

Felszabadulva…

Ha egy társaságban a résztvevők annyira be tudnak lazulni, hogy megjelenhet más is belőlünk mint a szokványos, izgalmas beszélgetés kerekedik.

A félszegség, a megfelelni akarás ha már az érzelmeitől nem tart valaki, abszolút megteremti azt a keretet, ami az asszertivitás alapja. Érdekelni kezdi a másik, kapcsolódni tud hozzá, úgy veszi át a figyelmet, hogy nem érzi kifosztva, lehengerelve magát senki.

Mindannyiunk életében van olyan valaki (többen is lehetnek), akivel szívesen elbeszélgetnénk. Vannak tisztázatlanságok, neheztelések, kielégítetlen kíváncsiságok. Ezekhez mind elengedhetetlen az érzelmek felismerése, tudatosítása, a szégyentől való tartózkodás felfüggesztése. Természetes, hogy ezt nem nagy nyilvánosság előtt tesszük.

Ha olyan a társaság, a benne lévők nem kritizálják egymást semmiért, még gondolatban sem. Ebből lassan az következik, hogy jól érezzük magunkat együtt, elmúlik a szorongás, felenged a testi blokk, megnyilvánulhat az egyén, kimondhatja azt ami még őt magát is meglepi, de annak a bizonyos valakinek soha sem lehetett kimondani.

Az individum, amire egy nyugati kultúrában felnőtt ember annyira büszke, bármilyen fura, megszűnik létezni, kis időre eggyé vagyunk képesek válni. Ez adja azt a stabilitást, amitől a kinti világ, legyen az családi – baráti – munkahelyi, nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válik, mert az abban megjelenő konfliktusokban az az ember aki kezeli, uralja az érzelmeit, jobb alkalmazkodási stratégiát tud követni.

Hosszú idő mire “levedli” valaki azt a bőrt, maszkot, amit a gyerekkori traumái következtében el kezdett viselni. Főleg mivel nincs is tudatában ennek.

Addig nem is történik meg a változás, amíg a szülei (felesége, férje, testvére, stb.) nézőpontjához ragaszkodik valaki, vagyis csak annyit mutat meg magából, amennyit akkor, ott lehetett.

Meg kell értse, ez már nem csak számára unalmas és szenvedős, hanem akár pont azoknak is, akik miatt ilyenné vált.

Felnőtté az teszi az embert a biológiai érettségen túl, hogy mentálisan, szellemileg is felelősséget tud vállalni önmagáért. Minél érettebb valaki, annál inkább élvezi a felelősséget, ez adja ugyanis a szabadságát.

Az önismeretben járót az érzelmei igencsak próbára teszik.

Az önismeretben járót az érzelmei igencsak próbára teszik.

Az önismeretben járót az érzelmei igencsak próbára teszik.

Általában egy családban olyanok kérnek terápiás segítséget, akik évek (évtizedek) óta viselik el mások érzelmi zsarolásait. Az érzelmek kezelésének fontosságával kapcsolatban beemelnék egy szélesebb „látószöget”:

Aki volt már haldoklók közelében láthatta, hogy az érzelmeiket mennyire tudják, vagy nem tudják uralni az utolsó stádiumban, és aki sosem tanulta még életében kezelni azokat, arra rátörnek, és bántja a környezetét, nem tud békében elbúcsúzni, eltávozni. Megjegyzem a mai kor lelketlen, technokrata életszemlélete tagadja a halál rituáléit, fél a haldoklástól, magára hagyva az utolsó pillanataiban a haldoklót.

Az “én”, amit vizsgálgat az önismerettel foglalkozó spirituális gyakorló, a haláltól, a megszűnéstől mindig retteg.

De sajnos pont ez, ami az életben való teljes részvételt is akadályozza, hiszen ha valakit az édesanyja-apja még a széltől is óvott, vagy teljesen magára hagyott, nem engedte az önkifejezését, teljes akaratát elfojtotta a gyereknek, ugyanakkor a saját indulataitól nem kímélte, őbenne a szorongás oly mértékű, hogy megtorpan a kockáztatás bármilyen apró formájától is.

Pl.: Nem mer fizetésemelést kérni, nincs tisztában a saját értékeivel, és túlhangsúlyozza – túlkompenzálja külső megerősítésekkel az énképét, ilyen például a szenteskedés, az erkölcs-csősz magatartás. A másik véglet az extremitáshoz, a különlegesség tudatához ragaszkodva nézi le a többieket és a szabadosságába kapaszkodik.

Amikor elkezdi megfigyelni az érzéseit valaki, óhatatlan hogy fel ne jönnének a tudatalattijából negatív formák is. Ettől a környezet kiakad, nem szokott hozzá, természetes, hogy a párkapcsolat minősége látszatra romlik. Ez a folyamat része, és van amikor pozitív a fogadtatás, az őszinte érzelmek kifejezésére őszinteség jön válaszul.

Szülőkkel nehezebb az ügy, ők nem akarják látni a felelősségüket, hisz csak jót akartak mindig. Az önismeretben – éberségben profin eligazodó nem vár el tőlük semmit, sem a megértést, sem az elfogadást hisz ő tudja a leginkább mennyi befektetett energiájába került eljutnia idáig.

Előfordul ha valaki párkapcsolati – munkahelyi problémái, elakadásai miatt keres fel egy segítőt, időközben ráérez a mélység titkainak fürkészésére, és élvezni kezdi a meditációval is járó, szellemileg fejlődni képes emberi mivoltát.

Önmagunkról tanulni

Önmagunkról tanulni

A felnőtt, aki nincs a tudatában annak, hogy magában hordozza gyermekkori fájdalmait, élete alapelvévé teszi a gyermekkorból visszamaradt védekező mechanizmust.

Önmagunkról tanulni nem különbözik egyéb más készség elsajátításától. Információra, útmutatásra, bátorításra van szükség hozzá. A felnőtt szemszöge (gondolkodása, viselkedése) akkor zárt, nehézkes, amikor nem kapott konkrét tanítást arról, hogy az öntudat, az érzelmi szabályozás, az érzelmi intelligencia nem a válság pillanataiban fejlődik. A konfliktusokra nem az ordibálás, a büntetés, a helyzet alóli felmentés, az idegesség a megfelelő reakció.

Ha egy érzelem túl intenzív, akkor a beazonosítása, a tudatossá tevése, a szünet beiktatása a párbeszéd (vita) közben hatékonynak bizonyul. A levegő vételre irányuló figyelem felszabadító hatású.

Ahogy az autóvezetés, vagy a festészet úgy ennek elsajátítása is egy folyamat. Az érzelmi intelligencia fejlesztése közben is lesznek hibák. Mikor a cipőt tanultuk meg bekötni az is időt vett igénybe. A gyermekkel való kapcsolódás akkor jöhet létre ha a harag vagy a félelem nincs jelen.

A kiváncsi, nyílt beszélgetés egész életen át megmaradhat a gyerekeinkkel, és erre mindkét félnek szüksége van.

Hogy az élet könnyebb legyen…

Hogy az élet könnyebb legyen…

Ahhoz, hogy jó anya legyél, jó anyára lenne szükséged, ahogy a jó apa is a jó példából tanulna. A feltétel nélküli szeretetet az ember csak otthon kapja meg, ha nem így volt nem volt gyerekkorod. Viszont túlélted. Meghalni könnyebb mint élni.

Hogy az élet könnyebb legyen, el kell gyászolni azt, amit nem kaptál meg. A szülés utáni depresszió, vagy az életed egyéb szakaszaiban rád törő problémák megoldás képletének a hiánya utal a gyermekkori traumáid feldolgozatlanságaira. A párod pont olyan mértékű traumától roskad mint te, a tagadást igen, az érzelmekkel való megküzdést sajnos ő sem tanulta meg.

Várlak szeretettel egyéni vagy páros önismereti óráimra, ha már szeretnél szembenézni a valósággal. Ez eleinte rémálomnak, érzelmi hullámvasútnak tűnhet, de ahogy haladsz az önismerettel egyre bátrabban állsz bele az életed irányításába, tudatosan élsz meg konfliktust, amire eddig esélyed sem volt.

Amíg ugyanaz a kéz símogat amelyik a pofont is adja, és ugyanaz a száj csókol, amelyik szidalmaz, addig a szeretet és a gyűlölet kéz a kézben jár. Mikor ez megvilágosodik a világ összeomlik, de ilyen világért nem kár.

Az oldalon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás