A felnőtt, aki nincs a tudatában annak, hogy magában hordozza gyermekkori fájdalmait, élete alapelvévé teszi a gyermekkorból visszamaradt védekező mechanizmust.
Önmagunkról tanulni nem különbözik egyéb más készség elsajátításától. Információra, útmutatásra, bátorításra van szükség hozzá. A felnőtt szemszöge (gondolkodása, viselkedése) akkor zárt, nehézkes, amikor nem kapott konkrét tanítást arról, hogy az öntudat, az érzelmi szabályozás, az érzelmi intelligencia nem a válság pillanataiban fejlődik. A konfliktusokra nem az ordibálás, a büntetés, a helyzet alóli felmentés, az idegesség a megfelelő reakció.
Ha egy érzelem túl intenzív, akkor a beazonosítása, a tudatossá tevése, a szünet beiktatása a párbeszéd (vita) közben hatékonynak bizonyul. A levegő vételre irányuló figyelem felszabadító hatású.
Ahogy az autóvezetés, vagy a festészet úgy ennek elsajátítása is egy folyamat. Az érzelmi intelligencia fejlesztése közben is lesznek hibák. Mikor a cipőt tanultuk meg bekötni az is időt vett igénybe. A gyermekkel való kapcsolódás akkor jöhet létre ha a harag vagy a félelem nincs jelen.
A kiváncsi, nyílt beszélgetés egész életen át megmaradhat a gyerekeinkkel, és erre mindkét félnek szüksége van.