Jelenleg is beleneveljük a gyerekbe a megalkuvásunkat. Egyetlen egy szó megteszi ezt: kell!
Iskolába kell járni!
Csendben kell lenni!
A nagyi főztjét meg kell enni!
Vagyis a szülő még a saját szüleivel sem mer konfrontálódni. Mutatja is, hogy a nagypapától félni kell. És a gyerek mindent elhisz, megkezdődik az elfojtás, a válaszait, a nemet mondását megtanulja önmegerőszakolás útján elhallgatni. Ha kifejezi bármelyik akaratát, a szülők erővel, manipulációval letörik.
Pl.:
Amíg az én házamban élsz…
Amíg az én kenyeremet eszed…
Ezt érdemlem tőled, az anyád vagyok…
Ezért gürizek éjjel nappal…
Úgyse fog sikerülni, minek csinálod ezt kislányom, nekem se sikerült…
Az elfojtással működő emberek szavajárása: úgyse jön össze, minek próbálkozni?
Izgalmas, és tanulságos, hogy a gyerekek mennyire az érzéseikre hallgatnak, és a felnőttek mennyire nem hallgatnak rá, mindent agyból csinálnak.
Ebből az lesz, hogy nem merjük a világunkat olyannak látni amilyen.
Feldmár: „Meg kell szabadulnunk a fájdalom fóbiától, hiszen a védekezés nem lehet hatékony, viszont megfoszthat mindentől, ami jó és szép és értékes.”