Kliens negyvenes éveiben jár, nem régen ért véget tízen… éves párkapcsolata. Hogy egy válás után mi az ami a felszínre kerül, azt sosem tudhatja előre az ember. Akkor sem ha nagyon felkészült, mert elolvasott „mindentis” a témáról. Megélni, átélni, szabályozni és nem elfojtani az érzelmi hullámokat a legnehezebb életfeladatunk. Amíg a kapcsolatát valaki feltétel nélkülinek képzeli, amihez nem szükséges dolgozni az önismeretén, addig naiv hozzáállása van a szeretetről és elkerülhetetlen a fájdalommal járó ráébredése.
Válás után még évekkel később is, ha nincs elgyászolva a veszteség, maradhat gyűlölet. Az egyén feladata ránéznie egy korábbi önmagára, az akkor betöltött szerepére, amiről kiderülhet bármi, akkor sem ítél, büntet miatta senkit, elgyászolja azt, amit enélkül nem fog tudni elengedni. Nem a papírok tesznek pontot egy kapcsolat végére, hanem ha a veszteség mellett a tudatosság is megjelenik.
Segítséget érdemes kérni, hogy kellő távolságból és támogató erővel nyúljunk a krízishez. A szeretet egyfajta tudatállapot, és a legkevésbé sem a „kivagyiságon”, a „majd én bebizonyítom xy-nak hogy…, mert akkor majd fontos leszek neki” hozzáálláson alapszik.
Ha az érzelmek és a gondolatok valóban támogatást élveznek, akkor az élményeit az ember meg tudja osztani másokkal, és ekkor elmúlik a magány, ami elviselhetetlenül pokoli.