Kliens negyvenes éveiben jár, két gyerek édesanyja. Régóta elhidegült a férjétől, válni akar, rátalált a szerelem, nála tíz évvel fiatalabb férfi hozta el – mint mondja: az önfeledtséget.
Férjének, gyerekeinek is elmondta, akik azóta szinte folyamatosan veszekednek vele. Pokoli – mondja, én pedig nagyon elhiszem. A lánya huszonéves, a kisebbik tini.
Hogy tud segíteni az, ha beszél magáról?! Úgy, hogy megkönnyebbül, mert a környezete, a barátai, a szülei sem értik meg őt. A férje szerintük egy szuper ember. Jól keres, imádja a családját, neki csak az otthont kell biztosítania maguknak.
Mikor terhes lett befejezte a tanulmányait, otthon maradt, főállású anya lett, azt érezte, teljesen rá van utalva a férjére. Tőle kapta a pénzt, a férje karrierje szárnyal azóta is…
Mi akkor itt a probléma?! Például az, hogy sosem érezte megbecsülve magát, apró mondatok, megjegyzések, amik arra utaltak, neki semmi dolga nincs, örülhet, hogy otthon lehet a gyerekeivel, kérései semmibevétele, a férje munkájához való alkalmazkodás, vagy amikor a hangulatingadozásai miatt lábujjhegyen osontak nehogy feldühítsék…
A férfi soha nem foglalkozott igazán a lányaival, alig volt otthon. Furcsa, hogy a lányok az apjuk mellé álltak, és szapulják őt – meséli. Nem is tud védekezni, csendben hallgatja őket, erős bűntudat gyötri. Gonosznak érzi magát mikor elmenekül a barátjához.
Ilyenkor tényleg a „világ összeesküdött ellenünk” – olyan az érzet.
Egyik alkalommal mondta, hogy a férje azt akarja menjenek párterápiára. El is kezdtek járni, én biztattam mindenről beszéljen ott, védett környezetben van, mondja el mit érez. Bárkiről, bármit: gyerekei, szülei, anyósa, férje, új kapcsolata…
Lassan belejött abba, hogy ne másokra legyen tekintettel, kezdje el felfedezni önmagát. Sok hónap telt el, megerősödött. Rájött mennyire az ő vállán volt a neheze. Az érzelmeit folyamatosan uralni, miközben a család öntötte rá a „szennyest”.
Megjegyezte, hogy ilyen „hadsereg” nélkül, a terapeutái, az ügyvédje nélkül nem tudta volna végig csinálni. Elváltak.
Most egyedül él, a lányok maradtak a házban és az apával ők ketten váltják egymást.
A lányok megnyugodtak, az apjukkal egész jól kijönnek, a férfi is elkezdett terápiára járni, sokkal inkább jelen van otthon, mint addig bármikor. A munka-alkoholizmusából, pornó függéséből ki tud gyógyulni.
A kliensem megszakította a fiatal férfival is a kapcsolatot, hasonló problémái voltak, ő is erősen szenvedélybeteg.
Azon dolgozunk jelenleg, hogy a gyerekkorában megéltek is feldolgozásra kerüljenek.
Mennyire fájdalmas, magányos gyerekkora van egy olyan nőnek, akit még a legnagyobb krízisben sem támogatnak a szülei? Elmaradt gyermekkor – ezt így hívjuk. És csak az tudja mit jelent, aki bele mer kezdeni a feltárásába.
Annyi elfojtott érzelem, projekció, ami csak traumát képes okozni, a valódi intimitás soha meg nem ismerése a tét.