A legtöbben diszfunkcionális, gyermeket leuraló, vagy elhanyagoló családból származunk. Ilyen légkörben nem lesz egy gyermekből önálló személyiség. Különféle függőségekbe menekülés zajlik, manapság a számítógép használata is ide tartozik.
Az alapminta apa szigorú, érzelmileg szinte megközelíthetetlen, anya a kiszolgáló háttér, viszonzást nem vár, mártír módon tűr. A generációs terheltség sokszorosan jelen van. Szenvednek az elhidegült kapcsolatukban, szenvedtetik a gyerekeiket is.
Ebben a családban önmagát a gyerek nem tanulja meg értékelni, nem küzd a saját vágyaiért, nincsenek igényei. Önálló életre képtelen. Keres egy társat, akivel kialakít egy függőségi viszonyt. Gondoskodnak egymásról és a felelősség megoszlik. Ez így jól is hangozna, de a gyermekkori traumák feldolgozása várat magára.
Az intimitástól való félelem (hiszen az anyai, apai kapcsolat sem a szeretetre épült) meghatározza a kapcsolatban való viselkedést. Rettegés, frusztráció, irányításmánia, kapcsolati játszmák sora zilálja a hétköznapokat.
Sokáig képes úgy tenni valaki mintha minden rendben volna, ha a problémákról nem beszélnek azok nem is léteznek. Félelem az egyedül maradástól megengedi hogy a legdurvább visszaéléseket is eltűrjék egymásnak. A kommunikációs zavar csapdába ejtő.
A zátonyra futás oka, hogy a felek nem ismerik saját magukat és nem is fejlesztik a személyiségüket, tehát nem ismerik meg egymást sem, nem tudják hogyan lehetne kapni a másik elismerését, tiszteletét, megbecsülését, szeretetét. A kezdeti lelkesedés, ha volt is szerelem, kihűl az idővel.
Sokan félnek megismerni önmagukat, mert gyerekkorukban rengeteg kritikát hallgattak, a bűntudat érzése kiszorítja az érzelmeiket. Az ilyen ember képtelen bízni a döntéseiben, más emberekben, olyanokban akar megbízni akik méltatlanok rá. Ha az érzelmek áttörik a tudat küszöböt, megijed a saját érzelmeitől. Tehát inkább elfojtja őket.
A szexualitást lehet használni a feszültség oldására, de így az nem adja a teljesség örömét. Hiszen a változatosságra a fejlődésre az embernek szüksége van. Az ambivalencia, a gyötrelem, a szenvedés kényszerítő erejűvé válik. Eljött a pillanat az önmegismerésre. A honnan jövök és merre tartok kérdéseihez.
Az alapok tisztázása, mi az alapvető különbség férfi és nő között? Hogyan keletkeznek a konfliktusok, mi a verbális bántalmazás? Miért fontos az érzelmek kikommunikálása? A kapcsolati egyensúly megtartása, a tolerancia, a szülői minták , hitrendszerek sorsdöntő szerepe. Ezek mind egy felnőtt életének építőkövei. Tudatos, felelősséget vállaló hétköznapok, amik a rendet, a harmóniát jelentik.
Ha bármiben elakadtál , és segítségre szorulsz jelentkezz bátran. Nem könnyű az út, amire rálép ekkor valaki, a szembesítés ereje, a többévnyi elfojtott indulat felszínre tör. Csoportban, egyénileg feldolgozhatóak a velünk történtek.