A jelenben érzett sértődés, bármilyen igazságtalannak tűnik, csak egy kicsi látható kiemelkedése egy egész földalatti gyökérhálózatnak. A karmát gyökerestül érdemes kiemelni.

Nem az érzéseinket kell érvénytelenítenünk, ellenkezőleg, a felszabadításukkal nyert energiából kell élni tovább a pillanatot. (Amikből aztán az életünk minősége is összeáll egységessé.)
Az elme csak lefordítja az energetikai állapotot, ami testi, lelki tünetekben mutatkozik.

A sértődésre, az igazságtalanságra adott reakció az elme tudatosság nélküli válasza a történésekre, annak az elmének a tudatalatti működése amit így kondicionáltak, treníroztak. (Pl. az időjárásra adott kényszeres reakció: pocsék az idő vagy az emberi viselkedések címkézése: nárcisztikus, hülye, állat, stb.)

Az önmagunk vagy mások sajnálata is egy elme működés eredménye, valamilyen felsőbbrendű nézőpontból (pl. szegényt mindig bántják).

A tudatállapotunk energetikai minősége a szellemi-lelki-érzelmi megnyilvánulásainknak (ha dacosak, ellenségesek vagyunk, teljesen más minőségű következmények születnek mint mikor együttérzővé válunk) annak függvényében, hogy a figyelmünk mennyire tisztán képes fogadni az információt, ami folyamatosan áramlik belülről kifelé és fordítva.

Ez a tiszta áramlás maga a szeretet.