Ha feltárja az egyén a saját lelkét…

Ha feltárja az egyén a saját lelkét…

Amikor a párodra haragszol, mert valamit nem úgy csinált ahogy az neked jó lett volna, rideg vagy vele és távolságtartó, ez ilyenkor egy védelmi mechanizmus, ami azt jelenti: “annyira fájt, hogy elhagytál, ezt nem hagyom, hogy újra át keljen élnem – ezt rögzíti az elme és ez jön elő az emberből, de a rögzítés ideje gyermekként keletkezett benned. Például a bölcsődék régen és most, amik a szülők rendelkezésére álltak, de nem tudják milyen árat fognak érte fizetni, vagy a szülők félelmei, az általuk keletkezett feszültség a gyermekben.

A távolságtartás, az intimitás kerülése, majd ezt pótolni valami teljesen mással (alkohol, szex függés, drogok, egyéb szenvedélyek csillapíthatatlan éhsége), oka a csecsemőkori szorongásaink, amiket tárol a testünk. Feldolgozni a testszinten tárolt érzeteket fontos ahhoz, hogy szabadabban lélegezzünk, élhessünk.

Az én gyermekkorom boldog volt, megkaptam mindent amit a szüleim megadhattak nekem. – mondja egy olyan férfi, aki már kétszer elvált, remeg a keze lába miközben beszélgetünk…

Ezt sokan így látják, mármint a saját életet összehasonlítva másokéval és nem értik mitől jönnek, honnan az indulatai?! Ha feltárja az egyén a saját lelkét, rájöhet arra ki is ő valójában a félelmei nélkül. Ezt az állapotot megismerni csak tapasztalva lehet, hallani róla kevés. Terápia, az önismereti út ehhez segít hozzá.

Ha feltárja az egyén a saját lelkét, rájöhet arra ki is ő valójában a félelmei nélkül.

Elég jó anya

Elég jó anya

Donald Winnicott brit pszichiáter a hatvanas években megállapította, hogy elég jó anyára van szükség ahhoz, hogy a gyerek azt is megtanulja, hol kezdődik önmaga, és hol kezdődik a másik ember. E tudás elsajátítása lényegesen megalapozza az egyén személyiségét. Ha a szülők ugyanannyit vannak a gyermekkel, akkor nem csak a frusztráció, de a nemek közti különbségek is csökkennek. Ha a gyerek látja mosogatni az apát, senkinek sem kell szigorúbbnak lennie, sírhat bárki, akkor a gyermek fejében nem lesznek olyan sztereotípiák, amik valójában megkeserítenék későbbiekben az életét.

A gyerekek szempontjából önmagában annak, hogy valaki szülő, nincs neme. Elég jó apának éppen úgy kell lenni, mint elég jó anyának. Fontos a saját identitás – karakter, mint ahogy azt is elfogadni, hogy a jogok és kötelességek azonosak.

Jól funkcionáló párkapcsolatban nem lesz dráma abból, ha az egyik fél – leginkább az anya – élete egy szakaszában nagyrészt szülői szerepben működik, valamelyest háttérbe szorítva nemi, szakmai, illetve társminőségét.

Az anyaság első néhány hónapjában ez nem is lehet másképp, ez jellemzi kisgyermekes éveket is, de ha minden jól megy, az iskoláskorú gyerekek mellett már nagyjából visszaáll az egyensúly, és a két fél hasonló mértékben veszi ki a részét a társ-, illetve szülői szerepekből. Vannak olyan személyiségjegyek, olyan kialakult sémaszerű működések, amelyek szinte „vonzzák” egymást. Aki úgynevezett sérülékenység – veszélyeztetettség sémával él (szüksége van valakire, aki csak rá figyel, óvja, csak az ő igényeit lesi), szinte törvényszerűen magához fog vonzani valakit, akinél az önfeláldozás séma dominál (mások fizikai, érzelmi szükségleteire fókuszál, önként alárendelődik mások igényeinek).

Ha ez a felállás férfi – nő kapcsolatban realizálódik úgy, hogy a nő az önfeláldozó, akkor ő tipikusan anyaszerepben fogja élni az életét, a férfi pedig megmarad gyereknek. Kettejük kapcsolata általában nem konfliktusos, mivel a sémáik jól kiegészítik egymást, hacsak valamilyen váratlan esemény ki nem zökkenti őket a kerékvágásból.

Mivel a szélsőséges érzelmek és a szexualitás elhanyagolható az ilyen anya – fiú jellegű párkapcsolatban, egy érzelmi – érzéki „fellobbanás” szélsebesen borítja fel a szilárdnak tűnő rendszert. Ha az önfeláldozó „anyát” éri érzelmi sokk, akkor egyszer csak kizsákmányoltnak és értéktelennek fogja magát találni ugyanabban a kapcsolatban, amelyikben addig kiválóan elboldogult. Ha a sérülékeny „fiú” lobban szerelemre valaki más iránt, hirtelen ki akar törni a gyerekszerepből, és felnőtt férfiként létezni, aminek fő akadálya a felette „anyáskodó” nő lesz.

Ha ilyenkor pszichológushoz fordulnak, a terápiás munka nem biztos, hogy visszavezeti őket egymáshoz. Sokkal valószínűbb, hogy önismeretük növekedésével, személyiségük differenciálódásával olyan kapcsolatra fognak vágyni, amelyikben több oldaluk is érvényesülni tud, ahol nem szorulnak bele egész életükre egyetlen szerepbe, működésmódba.

A jövő az önismereté, lemarad aki ellenáll…

A jövő az önismereté, lemarad aki ellenáll…

Eset:

Fiatal pár két kisgyerekkel él. A szexualitásuk, ahogy a nő fogalmaz, a “béka segge alatt”. Három éve nem volt szex közöttük. Elhidegültek egymástól időközben annyira, hogy a nő azt kívánja, bár lenne valakije a férjének, nem is beszélgetnek már. Be is következhet ez, nagy az esély rá. A férfi kikerült a hálószobából, a 2. gyermek vette át a helyét a franciaágyban. Sokáig tartott a szoptatás és így volt kényelmes az anyának.

A tudatalatti akna munka végzi a dolgát. Az intimitás kerülése a párok között nem tudatos döntéseik eredménye. Az anya kapcsolata a második gyermekével, mint meg is fogalmazza, szinte szerelmi. (Régi kifejezéseink egyike a szerelmetes fiam.) Ennek az az ára, hogy a pici szorong őmiattuk.

A férfi magányt él meg, a kisfiúra neheztel, de közben az az érzése is megvan, hogy nem veheti el az anyát a fiától.

Nincs már meg kettejük közt a szexuális vonzalom.

A férfivel külön is beszélgetve kiderül, hogy nyomasztó volt számára az apás szülés. Sosem merte ezt feleségével tisztázni. Sok mindent érzett közben míg felesége vajúdott, a látvány beégett, mint mondja…

Anyaként látja őt, így is szólítja. A nő is apának nevezi.

Ha nem tisztázódik a múltban történt események hatása, ha nem kezd önismereti munkába az egyén, sajnos biztos a sok évnyi szenvedés ami rájuk is várna. Az egyik ilyen hatás a parentifikáció: a férfit az apja is és az anyja is kihasználta, egymás ellenségei voltak ők, veszekedéseik rendszerint a gyerek füle hallatára történtek és neki kellett igazságot tenni köztük. A feleség szintén ilyen áldozat volt gyermekként. Felelősséget érzett (még most is) a szülei boldogulása miatt, akik a testvére nevelését is rábízták.

Mindketten teljesítményfüggővé, perfekcionistává váltak.

A saját gyermekeik iránt érzett felelősség és az önmagukról való lemondásuk nyomasztó hatását kompenzálják anyagi javakkal.

A munkánk óriási tényfeltárást igényel, amivel szembe kell nézniük, az a saját gyermekkorukban rögzült szokás mechanizmusaik.

A nagyszülőkre viszont szükségük van, ahogy egymásra is. A közöttük dúló elfojtott érzések a megélt élmények hatására falat emelt a lelkileg közel álló szereplők közé. Nem értik, hogy néha a másik annyira kedves, odaadó tud lenni és van amikor gyűlöletessé válik. Érzelmi-hangulati ingadozásokról számolnak be mindketten.

A szex hiánya, ami kioldó hatású is egyben, ha elmarad, működésbe hozza a testi elváltozásokat. A férfi prosztata problémái, a nő fejfájásai… ezek üzenetek, és megoldásra várnak. A szexuális terület ha nincs stimuláció alatt, a hormonális válaszok megérkeznek.

Próbáltam ezzel az esettel is érzékeltetni mennyire összetett az ember lelki aspektusa. A mentális elváltozások, a félrecsúszott szerepeink teljesen más vágányra terelik az ember életét. Félresiklott vágányra.

A könyvek, az információk szolgálnak minket, ajánlani szoktam bőséggel. Így is eltart a munkánk hónapokig, évekig. (Soha nem ér véget az önmegismerés, csak egy idő után élvezetet is nyújt.)

A közös jövőnk az egyéni személyiségfejlődésen áll/bukik.

Amikor összeszeded a bátorságod, hogy elmond a történeted, minden megváltozik. Mert abban a pillanatban az élet mese, a sötétség fénnyé válik, a fény pedig utat mutat neked.

Senki sem birtokolhat egy másik emberi lényt.

Senki sem birtokolhat egy másik emberi lényt.

A párkapcsolatoknál az egyetlen szabály az, amit szinte minden ember figyelmen kívül hagy, pedig univerzális vagy isteni rend-szerű, miszerint senki sem bitorolhat-birtokolhat egy másik emberi lényt, sem fizikailag, sem lelkileg annak beleegyezése nélkül. És ezt a célt semmilyen eszköz sem szentesítheti (hitelesítheti), hiába van az kőbe (Hammurapi idejében) vagy házassági szerződésbe vésve. (Tudom, hogy ez utóbbit két ember írja alá, de vajon teljes tiszta Tudattal teszik, vagy mintát követve sablonizálnak csak?)

Az igazán veszélyes…

Az igazán veszélyes…

Az igazán veszélyes az, amit valaki rejteget magában. Viszont önmagam előtt kell feltárulkozzam előbb, mielőtt a másiknak megnyílnék.

Zárt rendszerű családban felnőni azt jelenti senkihez nem lehet kapcsolódni, szeparált magányban él mindenki. E miatt, mert nincs valódi érzelmi, lelki kapcsolat szinte állandósul a félelem. Ilyen körülmények között várja el az iskola, a szülő a teljesítményt a gyerektől.

Ha kihozza is magából, amit mondjuk a társa akit egyébként érzelmileg támogatnak otthon szintén elér (kitűnő bizonyítvány, sport siker), neki sokkal nagyobb erőfeszítésébe kerül.

Milyen árat fizet a megfelelés kényszere miatt, az csak később derül ki, és csak akkor ha szembe mer vele nézni.

Egy cinikus, szélsőségesen realista férfi vagy nő számára a másik ember csak eszköz. A felhalmozott javai közé illeszti a társát és elvész az ami leginkább emberi a kapcsolatukban. Az élet lesz egyhangú azok számára, akik csak a felszínt súrolják, soha senkihez nem mernek érzékenyen közeledni, ezáltal elzárva maradnak, túl józanok ahhoz, hogy egyéniségük színei, az élet vibráló izgalma, lendülete, fantáziája áramoljon rajtuk keresztül a világba.

Talán a legnagyobb illúzió és emiatt agyrém az, hogy hatalommal bírhatunk mások érzései felett, meg tudunk menteni bárkit. Rettenet nehéz felengedni azt a nyomást, amit e miatt érzünk. Ha felszínre is tör olykor, utána a bűntudat mardosó mérge fojtogató.

A gyerek számára létkérdés, hogy elhiggye a szülei egyszer majd szeretni fogják. Ebből jön létre az a szokás, hogy a tökéletes lehet csak megfelelő. Amíg fel nem ébred valaki a rémálomból miszerint az élet kegyetlen, a világ kiismerhetetlen emiatt félelmetes, a másik ember az ellenség, addig a férfi is, a nő is szexuális megoldásokat keres a zűrzavaros, átláthatatlan konfliktusaik, kétségeik orvoslására.

A nemek közti háború lehet egyidős az emberiséggel. A szex olyan játszmák színtere ahol a látszat az, hogy a problémákat meg lehet oldani, hiszen a nemi vágy ösztönös, abban meg lehet bízni. Illetve lehetett… mert egy idő után a kedv (nemi vágy alábbhagy). Az akaratosságot, az önzőséget, a rosszindulatot, a kicsinyességet nem lehet szexszel meggyógyítani. Ha “nem akarok sérülékenynek, kiszolgáltatottnak vagyis tökéletlennek megmutatkozni a párom előtt“ a testem fog jeleket küldeni. Érdemes komolyan felfigyelni rájuk.

Az oldalon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás