Irigység

Irigység

A háborúság és az irigység kialakulása a nehéz és terhelt gyermekkorral hozható összefüggésbe.

Ha a gyereket a szülei nem tanították meg arra, hogy elfogadja magát olyannak amilyen,
ha nem kap feltétel nélkül szeretetet,
ha csak dicséretet kap bizonyos követelmények teljesítéséért (mosogatás, sport, stb.),
ha a szülő sértő megjegyzéseket, fizikai erőt alkalmaz a gyermek megrendszabályozására,
valamint megtanítják a gyereknek, hogy a szegénység, a korlátozás, az áldozat normális, gazdagnak lenni viszont rossz,
továbbá a bűntudat keltésével a szabadon megélt örömért a hozzáállás az, hogy az élet merő szenvedés, nehézség,
ennek eredményeként felnő egy olyan személy, aki nem tudja élvezni az életet, rengeteg komplexusa, meggyőződése, önkorlátozó normái lesznek.

Egy ilyen ember fél a szabadságtól, tovább korlátozva önmagát.
Nem enged magának örömöt.
Folyton hasonlítgat a fejében másokat önmagához, állandó konfliktusban, háborúban áll a világgal.
Az arcára kiütközik az irigysége mikor mást boldognak lát.

Sokan állítják, hogy az irigység ismeretlen érzés számukra. Ez ellentmondásos állítás.

Az életről: Féltékenység, irigység

Az életről: Féltékenység, irigység

Irigység, féltékenység – Történet a (nem) féltékenységről, a (nem) irigységről, a (nem) megcsalásról, érzelmekről, lehetőségekről…

Jelenet

A nő belép a lakásba és furcsa hangokat hall a hálószobából. Hasonlót, mint amit ő is ki szokott adni szex közben. Elgondolkodik, hogy bemenjen, vagy sétáljon egyet míg ők ketten élvezik egymást? Figyeli a teste reakcióit; nem is olyan régen izgalomba jött hasonló alkalommal, máskor meg inkább el akart menni a helyszínről. Rég volt, hogy a féltékenység, irigység tartósan és tisztán jelen volt az életében.

Mekkora út vezet idáig?

Mivel az emberiség zöme küzd vele, azt kell, hogy mondjuk, nagyon hosszú. A nő első ilyen élménye 14 éves korában volt, amit akkor meg tudott figyelni a testén, mint reakciót. A Margitszigeten sétáltak páran fiatal tinik, a lány az akkori szerelme kezét fogta. A fiú átölelte a mellette sétáló másik lány vállát. Ekkor történt az összecsuklás, mert a gyomra összerándult. Erre a fiú elkapta és sétáltak tovább.

Ez az ügy nem lett senkivel megbeszélve. El lett raktározva a többi más eredetű, de szintén a testben megnyilvánuló hatások mellé.

Irigység, féltékenység – Nyilalás a gyomor tájékán

Eltelt sok év a kamaszkor után, tartós kapcsolat is kialakult. Amikor megjelent ez a nyílalás a gyomor tájékon ismét, értesülve a hűtlenségről, a hazugságról és az illúziók áporodottságáról, mert emlékezett, tudta, hogy ő sem hitt a monogámiában soha. Legfeljebb ideig-óráig. Ő is el tudott csábulni, imádva a formákat, más szagokat, ízeket (ételeket is megkóstolt bárhol, szinte bármit megízlelt, amire mások undorodva rá sem néztek) mert kíváncsi volt.

Azért nem csalta meg a párját, miután ki lett mondva az igen, mert nem volt kedve, ideje, energiája más emberekkel szexelni. A teremtés energiáját munkába, gyerekekbe fektette.

Érthetetlen volt pont emiatt a fájdalommal vegyes kíváncsiság, mikor a férje szeretőjéhez igyekezett… Meglátva őt az volt az első gondolata, hogy annyira szép, ő sem tudna ellenállni neki. Beszélgettek. A másik nő őszintén elmondta miken ment át az elmúlt 3 évben és ez alatt a két óra alatt a nő megszerette. Hazament, a férj várta és óriásit szeretkeztek. Jött még 10 boldog év.

Traumák a mélyben

A válásra azért sor került, mert a tapasztalás, a tanulás nem ért véget. Szerelmek voltak, érzések korbácsolódtak, mert ezek vezettek idáig, hogy szakértője lett a párkapcsolatok mélyén húzódó valóságnak. Ezt nem lehet általánosságban átadni, mert minden ember és kapcsolat más. Ehhez az egyén éberségre jelentkező figyelme szükséges.

Amit talán beazonosítani sem tudunk, ott egyszerűen megjelenik a nyitottság, ahol befér a sejtelem, hogy a párkapcsolatainknak van egy rejtett célja: begyógyítani a gyermekkorban szerzett sebeket.

Nem csak a felszínen jelentkező igények és vágyak jelennek meg, hanem felismerhető a mélyben húzódó, elrejtett, gyermekkori problémák, traumák sora is… (Melyekből aztán kialakul az irigység, a féltékenység.) De mint azt gyerekként megszoktuk, megtanulunk nem látni, nem hallani, nem érezni, automata üzemmódban reagálni…

Ezért kell a terapeuta ilyenkor, mert egyedül kihámozni önmagunkat a programjaink alól…?! Lehetetlen. Senkinek sem sikerült még. Szerencsés vagyok, mert ismerek pár tudatosan éber szemlélődő embert személyesen és rájöttem, hogy épp ettől szép az emberi élet, hogy vagyunk egymásnak, játszunk az érzésekkel, de míg nem válunk éberré addig ők játszanak velünk.

Az oldalon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás