Családterápia, a tudatosság haszna
Van az a szerencsés csillagegyüttállás (?!), amikor a család tagjai, szülők és az időközben felnőtt gyerekeik leülnek egymással megbeszélni a nézeteltéréseiket. Mert ez szinte minden családot jellemez.
A tudat állapota, az érzéketlenség mértéke amivel a szülő a gyermekét fogadja ebben a világban, egyenes arányban van azzal, mennyire tudnak őszintén nyitottak lenni egymás felé. Azt kell mondjam (írnom), hogy akik már szembenéznek az elvarratlan szálakkal, az öntudatlanságaik következményeivel, nincsenek is annyira nagy bajban. Hiszen nem akarnak már tovább önhazugságban, tudatlanságban élni, ami tovább fokozná csak a már meglévő generációs traumáikat.
A gyermekek megismétlik amit az őseik tabuként, titokként, traumaként őrizgetnek, mint családi szennyest.
A szégyen mindent megakadályoz, ami látványos formájában a testi tünet. A lélek terhe materializálódik, betegség, baleseti, elváltozások formájában.
Ha egy lány fájdalma akkora, mert nem mondhatja el az apjának érzéseit vele kapcsolatosan, ha egy fiú az anyja szenvedésének árnyékában nő fel és egyikük sem tudatosítja a történteket, oldja fel az emiatt érzékelt feszültséget, ennek messzemenő és súlyos következményei lesznek. Az indulat, hiszen van mikor évtizedek vagy generációk alatt hordozódik hatalmas teher a léleknek, és voltaképp ennek hatására indul el az egyén az önismeret útján.
Ha ki van mondva, el van könnyezve, vérezve, izzadva, csökken a teher. Tudatossá tevés nélkül nem történik meg az alapos munka. Ez egy gyász folyamat is egyben, hiszen el kell haragudni, meg kell siratni azt, ami hiányzott az életünkből.
Hogy mennyi idő alatt megy végbe az a résztvevők hajlandóságán, akaratán múlik.
Az nem lehet kérdés, megéri-e. Kényelemben, éhezés, háború nélkül él ma már a nyugati civilizáció zöme. (Meddig?!) Azt gondolom nem szükséges elölről kezdődjön, vagyis azokkal a bizonyos botokkal, kövekkel megvívni (Einstein híres mondására utalok) a lélek háborgását. Tudatossá válni lehet létkérdés, és az élet velejárója. Akaraton múlik.
A szeretet szót tudatosan nem használtam, mert ennek nevében pofoz, aláz, néz le egyik ember egy másikat, hagyja el valaki a családját.