“A szerelem vakságból ered, a barátság tudásból.”

Egy igaz barát támogatja a fejlődésünket és a növekedésünket, tekintet nélkül arra, hogy az hogyan befolyásolja a kapcsolatunkat. A barátságnak ez a felfogása a kölcsönös tisztelet és az egyéniség szilárd alapján áll. Így tehát igazi barátság nem lehetséges, amíg az érettségnek egy bizonyos szintjét el nem értük.

Egy felnőtt soha nem tartana valakit igaz barátjának, aki nem bánik vele tisztelettel, nem ismeri el a határait, és nem fogadja el az egyéniségét. Ez a fejlődési szint az, amikor önmagunkkal olyan a kapcsolatunk, hogy reflektálni tudunk a saját gondolatainkra, érzéseinkre, jól érezzük magunkat egyedül, képesek vagyunk egyetérteni vagy helyteleníteni a cselekedeteinket, nem mondunk le önmagunkról csak azért, hogy másoknak megfeleljünk. Az önálló véleményalkotás joga izgalmas és szórakoztató, ha a másik félnek is van.

Amikor valaki nem érzi jól magát a saját bőrében, akkor sokkal inkább keresi, utánozza, követi a mások által diktáltakat. Amiben bízni tud ilyenkor, az ezeknek az embereknek a közismertsége, trendi nyelven szólva celebritása. Ha lelkiismeretes a vezető, nem él vissza ezzel a hatalommal, de ilyet ne várjunk egy média gurutól, ipari lobbistától. (A lelkiismeret természetesnek tartja a kétkedésünket, nem manipulálva tájékoztat.)

Miért nem érzi jól valaki magát a bőrében?

A gyökerét ennek megtalálni a legnehezebb, és igen kemény falakba ütközik az, aki próbálkozik. De legalább tudjuk meddig kutassunk. Jól érezni magamat a bőrömben-ig.

A technikák, módszerek, tanítók száma sok. Csikung, tajcsi, lazítás, jóga, meditáció, tartalmas beszélgetés, neves lélek gyógyászok, stb., ez mind terápiás eszköz. De általában addig okoz nehézséget a fejlődés, míg valaki tagadásban van. Mint a gyász feldolgozás esetében. Van, hogy a tagadás évtizedekig kitart. Aki ilyen “faltöréssel” foglalkozik (lelkigyógyász), pontosan tudja mi okozza ezt, és megértő. Hiszen a saját falát megdolgozni, ledöntenie sem volt gyorsmenet.