Ez nem az a szempont, amit az aktuális politikai trend diktál…
Az első forma
A nem tudatos kapcsolat, ebből van a legtöbb. Romantikus szerelem és hatalmi harc jellemzi. Ez egy pszichológiai dráma voltaképp, mert magában hordozza a gyermekkorból megmaradt összes rejtett vágyat, és automatikus viselkedési módot-mintát.
Ez a kapcsolódási mód megállíthatatlanul konfliktusok forrása, és kivétel nélkül kényszeresen olyan társat keresünk magunknak, aki igen jól körülhatárolható pozitív és negatív személyiségjegyekkel rendelkezik.
A tudatalatti hatása igencsak alá van becsülve, pedig részt vesz a kiválasztásban, és tartalmazza az ősagy logikáját valamint a gyermekkori lelki sérüléseinket elfojtásainkat is, ami továbbítva lesz az utódokba, hiszen feldolgozásra váróan lelki batyuként öröklődik.
A mostani helyzet, az összezártság, a válság tökéletesen és fájdalmasan tükrözi a hiányosságokat.
A második forma
A tudatos kapcsolat. Ez már gyökeresen eltér az előzőtől, figyelembe van véve a tudatalatti megléte, működése, az, hogy az ember folyamatos fejlődésben, változásban van, együttérzés van jelen és kielégülnek a párkapcsolatban lévők gyermekkori álmai, vágyai is.
Ebben a kapcsolatban a gyermekek is fókuszban lehetnek, miközben nőnek a maguk tempójában, nem sürgetve, nem bántalmazva, teljesen más tudatállapotba kerülve a nagykorúságuk határához.
Őszinte beszélgetések, kölcsönös figyelem a jellemző, ezáltal az együttérzés lesz bennük a természetes hozzáállás önmagukhoz és másokhoz is. Az ember veleszületett képessége a kíváncsisága, a nyitottsága, az ok-okozati bölcsessége adekvát formában jelen van.
„Az élet egyik legrejtettebb titka az, hogy csak azt érdemes igazából megtennünk, amit másokért teszünk.” – Lewis Caroll: Alice Tükörországban