A tudatunkba beépült nyugtalanságtól szabadítanak meg bennünket. Nem kerülhető el a fájdalom, mert olyan korán és észrevétlenül történt csecsemőkorban, hogy még a legjobb szándékú szülő is öntudatlanul követi el, mikor nem sikerül az összehangolódás a kisbabájával. (Hiszen neki sem sikerült az övével.) Erre bizonyíték a világ zajának, információs közlésének nem sikeres továbbítása a feldolgozó központunkba, az agyunkba.
Az első buddhának is el kellett vonulnia a világtól, hogy meghalhassa önmaga belső hangját, de hogy nem lehet ezt a hangot elhallgattatni arra az a bizonyíték, hogy eszébe jutott elvonulni meditálni. (Nietzsche Buddhát a legmélyebb pszichológusnak nevezte.)
Az agyi rázkódás alap zörej (ami nem hagyja békében pihenni az emberi agyat miközben az végzi a dolgát), létezését tagadni fölösleges, mert míg az ember szerencsejátékozik, krónikusan shoppingol, pornót-szexet kényszeredetten hajszol, munkával és edzéssel a testét mániákusan terheli, nikotin, marihuána, alkohol függő, időről – időre lelke furdalása jelez: ez nem jó így.
Mert így menekülés valami elől, ami addig nem hagyja élvezni egyik dolgot sem, míg azt az önmagunkkal teljes eggyé válást nem érezzük amit az anyánkkal (nevelőnkkel) a nem jól sikerülhetett összehangolódáskor elvesztettünk.
A tudatunkba beépült nyugtalanságtól a teljes szinkronicitásig rendelkezésünkre áll egy teljes élet, de ha nem kezdünk el gyakorolni nem jutunk ki az elme csapdájából.
Az elmére pedig szükségünk van a földi létezésben, azért vagyok ennyire gyakorlatiasan földhöz ragadt 😉 mert nem szeretnék kinyilatkoztatottnak látszani, nincsenek olyan spirituális élményeim hogy csatornázónak állítsam be magam.
Meditálni szoktam, rendszeres jelleggel, a figyelem koncentrált állapotát tapasztalom már, ami óriás eredmény figyelemzavaros-hiányos elmémmel, ami mára a múlté lett. (Nem az elmém, hanem annak zavara.) Sok ideje gyakorlok az tény.
A spirituális útkeresésre szükség van, a meditációs gyakorlat a figyelmetlen elme számára kellemetlen, és unalmas is. Ezért nehéz. Segítők nélkül nem is megy eleinte…
Azok az emberek akik komolyan tanulmányozták az igazi önvaló (szelf) kérdését azt állítják a szelf teljességének eléréséhez az embernek a nyugati pszichológia meglátásait, eredményeit együtt kell alkalmazniuk a keleti- és közel-keleti, illetve a természettel közelebbi kapcsolatban élő népek tanításaival.