„Mit értünk természetesség alatt? Mert lehet az ösztön tudatalatti szint ami 98% általánosan, vagy nevesíthetjük személyre szabottan, ami kialakul az első 7 év alatt és ekkor a 2% is hozzájön, ami a logikus mechanikus megszokott gondolkodás.”
„Vagy egy még későbbi állapot, mert az arány megmarad ugyan (feltéve, hogy az ember nem kezd tudatosan felfigyelni önmagára), de hozzájön még tudásanyag. És ez lesz a saját természete.
Szóval ha nagyon nem élvezi valaki az életét, hasznos ha elkezdi feltérképezni mi az a 2%, tudatosítja (de a tapasztalatom az, hogy egyedül már ezt sem tudjuk), és ahogy megismerkedünk vele, felfogjuk, hogy szokások, ingerek sokasága, tehát ha többet akarunk kihozni magunkból változtatni, kicserélni kell azt ami nem tetszik. Ez meló, nem kicsi energia. 😉 Viszont a szokványos, esetleg unalmas pénzkereseti másik munka felértékelődik, mert egy sokkal magasabb értéket szolgál.
Ezért szerencsés kijelölni célként most egyet, ahogy írod neked sok érdeklődési területed van, mert ez se fog neked mást adni mint ha bármelyiket ikszelnéd, „csak” azt, hogy közelebb visz önmagadhoz.
Mindenki mátrixa vagy feladata ha közös nevezőt keresünk, hogy hogyan ébred önmaga tudatára. Nem számít a biológiai kor, a szülőket meg lehet haladni. Aztán az is megeshet, hogy te leszel az, aki őket is „felneveli”, sokszor írtam már, hogy a gyerekek tanítják a szüleiket szeretetre. Az ember pedig 98%-ban nem különbözik a majomtól, utánzással tanul. Persze van aki ezen besértődik, és nem veszi tudomásul. Nem csodálja a természetet amiért az tökéletességre, életre törekszik… Például elfelejtjük azt amire nincs szükségünk, legyen az egy nyelv (hisz ha kell használjuk és megmarad a tudás) vagy lecsökken az anyagcsere, ha nem kap elég táplálékot (és ezen is kiakadnak sokan, mert így a falás elhízáshoz vezet).
Minden pillanatban szabadok lehetünk, mert megválaszthatjuk hogyan állunk a dolgainkhoz. Ez a Tudat ereje, és szerintem az örök boldogság forrása.”
Részlet egy levélből.