Egyik: „Mit ordítasz?” Másik: “Persze, hogy ordítok, hisz meg se hallod amit mondok. Sosem figyelsz.”
A meghallgatni tudás képes összetartani a feleket. De az tény, hogy például a meghallgatni tudás, mint érzelmi intelligencia nem egyik napról a másikra alakul ki. A párkapcsolatokban oly könnyen kiváltható érzelmi reakcióink legnagyobb részét gyermekkorban sajátítjuk el, szülői modellhez igazodunk, és a kész programmal élünk a kapcsolatban. Ha valaki úgymond résen van, és kifejezetten másképp akarja csinálni mint a szülei, a kitartása és az ébersége próbára van téve igencsak.
Akkor veszítjük el a fejünket leghamarabb mikor a próbatételek sora nem csökken. Azt pedig határozottan állíthatom, hogy az évek múlásával ezek száma nő.
A lehiggadás, a tűrés-képesség hosszú évek kemény munkájával fejleszthető egy zen mester, vagy egy harcművész esetében is.
Párok úgy képesek veszekedni egymással mintha élet-halál harcot vívnának. A házasság alatt tanulható meg, hogy a felek miképp legyenek úrrá zaklatott érzéseiken.
Ami egy harcművész esetében is a legfontosabb szabály, az a békülés művészete, mert aki verekedni akar, megszakítja kapcsolatát a világegyetemmel. Ha a másik leigázására, ledominálására törsz máris vereséget szenvedtél. A konfliktust elsimítani szükséges, nem gerjeszteni.
Ha belegondol az ember abba, hogy a családi mintája hogy nézett ki? Milyen volt az édesanyja és az édesapja közt, vagy ő és a testvére kapcsolata, felmérhető mennyiben szorul fejlesztésre az érzelmi intelligencia. A gondolatok megfigyelése elengedhetetlen kezdésnek. Milyen becsmérlő, és „én”kép-rontó, önbizalom vesztett állapot uralkodik odabenn?
A válások számának megemelkedése a múlthoz képest nem a múltban jobban illeszkedni tudásnak a képessége. Sokkal inkább annak, hogy csökkent a nő anyagi függése a férjétől, valamint a megbélyegzés is kevésbé nyom a latban. De ha a társadalmi nyomás megszűnt mint kohéziós erő, az egyben lehetőség is a fejlődésre, a kommunikációt, az egyén önismereti munkáját számításba véve.