A gyermeki psziché mindent magába szív, a szülők tudattalan pszichés tartalmait, működését is. Ezért a szülők önismerete, esetleges elakadásaik, mentális fejlettségük a gyerek szempontjából is meghatározó.
Feszültség, eltitkolt konfliktusok esetén a szorongásos tünetek már jóval előbb jelentkezhetnek a gyereknél, mint ahogy azt a szülő gondolná, nem csak testi jegyekben, de pl. álmok formájában is.
A gyerekbe vetett hit romboló is lehet, ha nem a realitáson nyugszik. Az irreális hit és a gyerekbe vetett bizalom között az a különbség, hogy az utóbbi valós tapasztalatokon nyugszik, megismerve a gyermeket.
Ha a szülő reálisan tükrözi a gyerekének a világot, akkor a gyermek vágyai is a realitások felé irányulnak. Kreatív ember az lesz, aki a helyén érzi magát és szívesen végzi a dolgát. Ne tantárgyak mentén ítéljük meg a gyerekek valódi képességeit.
A jó szülő külön tudja választani a saját tudatos és tudattalan szándékait a gyerekétől. Sajnos kevés szülő szeretné kijavítani önmagában a negatív mintáit, és megtalálni a módot hogyan csinálhatná jobban.
Egy gyermek egész életében nyitott a szülei felé de a szülôben lévô “szörnyetegbe” sokszor beleütközik. Nem könnyű elpusztítani ezt a szörnyet. Tudattalan ismétlési mechanika ugyanis. Lehet az egy ártó mondat, érzelmi zsarolás. Ha a gyermek megjegyzést tesz, jelzi azt, mit érez gondol ilyenkor, a szülő nem elgondolkodik ezen, hanem sértődve reagál.
A gyermek semmit sem utál jobban mint a szenvedő apát-anyát ezért egy idő után elfojtja a reakcióit, egyre nagyobb feszültség lesz köztük. A legjelentősebb minta átadási mód az, ahogyan a szülő él. Ez nem feltételez tökéletességet, de hitelességet igen. Például ha a szülőnek nem sikerült megvalósítani az álmait, akkor azt meg is tudja fogalmazni, ki is meri mondani, őszintén beszélget a gyermekével.
Aki ambivalenciát él meg a saját érzéseivel kapcsolatban az a gyermekének is ezt adja tovább. Ez pedig egyenes út a diszharmóniához ami előbb utóbb testi tüneteket produkál.