Általában ehhez a szülői kötelékről való leválás segít hozzá. Viszont csak akkor, ha maguk a szülők is fel tudtak nőni teljesen. Ekkor tudják, mi az ami támogató erejű a leválás szempontjából.
Ha a szülő-gyerek viszony az őszinte tiszteleten alapszik, a gyermek az első pillanattól kezdve komolyan volt véve olyan formában, hogy őt a meghitt, gondoskodó szülői érzelmi biztonság ölelte körül, akkor a nagykorúvá válás természetes módon következik be. Az érési folyamat egész életünkön át jellemez minket, a mértéke egyénenként változó.
Ha nincs meg a szülőben az érzelmi stabilitás, ezt a gyermek is megsínyli. Többnyire a gyermekek nevelése minden jó szándék ellenére sem tökéletes. De menetközben bármikor kialakítható a bizalmi kötelék, ha ezt mindkét fél fontosnak érzi. Ehhez azonban a gyereknek őszintén kell tudnia beszélni az érzéseirőlanyjával-apjával, a szülőnek pedig nyitottan tudni fogadni a gyereke élményeit.
Ez az optimális helyzet ritkán áll rendelkezésre, így maradnak a piros betűs ünnepek az együttlétre, azok is leginkább kényszeredett feszültségben. Kerülik a generációk egymás társaságát, viszont a lelkifurdalás érzése gyötri őket. A soha ki nem mondott, át nem beszélt élmények csak a távolságot növelik a közeli hozzátartozók között. A bűntudat, a lelkiismeretfurdalás soha senkit nem tett még boldoggá.
Beszélni arról ami a legnehezebb, sohasem könnyű. De ha továbbra is hallgatás van, a magány miatti szorongás felemészti az egészséget.
Van ma már mód megtanulni asszertíven kommunikálni. Elsajátítható tudás a magabiztosan, saját érzéseket, igényeket kifejező kommunikáció, amikor őszintén nyilvánul meg valaki érzelmileg nehéz helyzetekben, úgy, hogy minden fél számára optimális megoldás születik.
Várom szeretettel egyéni vagy csoportos keretek között a bátor jelentkezőket.