A szexualitás az emberi viselkedés elidegeníthetetlen eleme, szerves része a párkapcsolatoknak, aminek a megélése beleegyező partnerrel vagy egyedül, mentálisan is egészségmegőrző.
„Az egyház szexualitással kapcsolatos tiltásai, előírásai a tudományos kutatások eredményeit figyelmen kívül hagyják, életidegenek, fölösleges szenvedést okoznak, életeket tesznek tönkre.”- Dr Csóka Judit klinikai szakpszichológus.
Ez egy haladó és fontos szemlélet.
Hatalmas utat jár be valaki, aki mondjuk mikor a felesége azzal jön elő sokadik alkalommal mikor a férj közeledik “fáj a fejem, fáradt vagyok” stb., tehát kitér a szex elől, sértettségében másik partnert választ hozzá, eközben még jobban megromlik otthon a hangulat, el is fajulnak a dolgok… odáig, hogy elkezd önmagával foglalkozni, segítséget kérni, feltenni a legfontosabb kérdést: mi a szerepem a kialakult szituban?!
Amíg kifele mutogatunk, a másikat, a körülményeket, a szüleinket hibáztatjuk, a világtól várva a változást addig egyre jobban sodródunk… Jung szavaival élve “mindaddig míg a tudattalan tudatossá nem válik, a tudatalatti fogja irányítani az életedet és te sorsnak fogod hívni.”
A konkrét szitunál maradva, ez a férfi megindul egy fajta látszatra másik úton mint eddig, segítséghez folyamodik, a felesége nem érti a változását, pedig az irány a kapcsolatuk javítását célozza. A harag a férje iránt őbenne akkora, hogy bármilyen kedves gesztus, apró vagy nagy figyelmesség csak fokozza az ellenállását. Még arra is dühös aki a férjének segíteni próbál, mert időközben a férfi elmondta, hogy szakemberhez jár. Patt helyzet. Rettenetes kitartást igényel mindkettejüktől. A drámai feszültség a jelenlegi összezártsággal még inkább fokozódik.
Ha a feleség is bele mer gondolni abba mi az ő szerepe (mert mindig kettőn áll vagy bukik egy kapcsolat kimenetele), megkezdődhet egy hosszú, de rendkívül hasznos terápiás folyamat, amiből a gyerekeik is rengeteget tanulnak, teljesen más élet bontakozik ki ennek a munkának köszönhetően.
Egy párhuzamos univerzumot hozva föl példának amiben nem foglalkozik egyikük sem önismerettel, nem nehéz megjósolni a kimenetelt. Elég ha a saját szüleiket az ő öröm faktorukat, az élethez való kedvüket, egészség állapotukat megnézik. Melyiket érdemes választani? Felelősség a gyermekeik léte, nekik milyen példákkal szolgálnak? (Hazugságok, megfutamodások vagy az őszinteség ezáltal az intimitás létrejötte.)
A gyermekek a szüleiktől sajátítanak el mindent, jelen esetben a szokások, a berögzült gondolkodások, téves nézetek meghaladhatóságát is. A régi korok egyházi dogmái elvek, téves hit formájában akkor is bennünk pontosabban helyettünk élik az életet, ha nekünk erről fogalmunk sincs…